HA BETARTANÁNK A SZERETET PARANCSÁT…

 HA BETARTANÁNK A SZERETET  PARANCSÁT…

Biblia Jn 15,1212 Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én

szerettelek titeket. 13 Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha

valaki életét adja barátaiért. 14 Ti a barátaim vagytok, ha

megteszitek, amiket parancsolok nektek. 15 Már nem mondalak benneteket

szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak

mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam

nektek. 16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak

titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt

teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az

Atyától az én nevemben, megadja nektek. 17 Azt parancsolom nektek:

szeressétek egymást!

Ha ezt a parancsot, hogy szeressétek egymást betartanánk, akkor eluralkodna Földön jólét, az öröm, számolgattam kb.  mindenkinek max 1-2 órát kéne dolgoznia. Ha a szeretet parancsát betartanánk, nem lenne hadsereg, nem lenne fegyverkezés, nem lenne rendőrség, börtönök, utcai harcok, kulcs a zárhoz. Csodálatos világ lenne, ha ezt az egy parancsot betartanánk, de nem tartjuk be.

Másik oldala a szeretetnek, hogy mindenki azt szeretné, hogy őt szeressék. Az emberek nagy része nagyon önző, arra vágyik, hogy őt nagyon szeressék, de ő már nem akar szeretni, nem tudom, hogy miért gondolja, hogy neki több jár, mint a másiknak. Barátok, emberek között, párkapcsolatokban, többnyire akkor alakul ki a kölcsönös viszony, ha a másik szeretetre méltó. Kérdés, hogy valóban az-e? Ebben az esetben a szerelem becsaphat, mert nem biztos, hogy szeretetre méltó, akibe szerelmes lett az illető, annak ellenére, hogy Jézus Krisztus szerint mindenkit szeretni kell. A szeretetnél, fennáll még az a probléma, hogy valami érdek fűzheti az illetőt ahhoz, hogy kiharcolja a szeretetet véli, hogy neki jár. Hála többnyire elmarad, mert a mai ember érdek nélküli szeret vár, de magából semmit sem ad. Pedig az igazi szeretet önzetlen, még ha bele rúgnak, ha megsértik, ha bántják, akkor is újra és újra szeret. Pl. ilyen érdek nélküli szeretettel rendelkezik a kutya, akire nézve mindig elröstellem magam, hogyan tudja ez így tenni, milyen lélek lakik benne?.

Megbocsátó szeretet - kis időt igényelhet-, mert akár mit is tesz a másik, ha őszintén bánja, hogy mit tett veled, akkor rövidesen megbocsátasz. Biblia szerint  sokszor kell megbocsátani, de a mi emberi limitünk szerintem, úgy 10-12- nél sajnos kihal. Mert ha ennyiszer átvertek minket a szeretet jegyében, akkor már mint a süni úgy állunk az illetőhöz. Nézed, hogy mit fog produkálni, mert az a tapasztalat hogy fog, ugyanis kutyából ritkán lesz szalonna. ( S ez most nem volt keresztényi tőlem…) De fel a fejjel, a parancs az parancs, SZERETNI KELL...

Nagyon nehéz ez a szeretet dolog, mi szeretnénk, hogy szeressenek minket, és nagyon jó érzés, ha mi is szerethetünk. Elgondolkoztunk-e azon, hogy adok-e én lehetőséget, hogy szeressenek? Mert ha valaki meg akar ölelni a családban, de ő nem akarja, elhúzza magát, akkor a másikat óvatossá teszi.  Az iskolákban, már ott tartunk ha a tanár megsimogatja a diákot, akkor az pedofil gyanúba keveredhetne. Régen vertek is, és simogattak is az iskolában. Sokszor a szeretet megnyilvánulása is egy pofon, mert ha éppen rossz úton akarna járni a másik, éppen egy pofonnal fog segíteni a visszatérítésben, akkor az a legnagyobb szeretet béli jótett.

A szeretetet lehet magyarázni, és félremagyarázni. Vannak akik azt gondolják, hogy a szeretet meghatározása az a kritérium amit ő eldönt. A szerint várja el, hogy vele viselkedjenek, pl. nekem minden… rád nem is gondolok, sokaknak ez a szeretet kritériuma.  Téved, mert sokféle szeretet lehet, s van az a szeretet, mikor odaadja mindenét, de nem ölelget, nem dicsérget, hanem szorgalmasan dolgozva teszi, és megpróbál úgy némán, de segítő szeretettel jelen lenni a másik életében. Nem hangsúlyozza, hogy mit tett. Az emberiség olyan, hogy el is felejti, hogy mit tettél a másikért, mert önző, egoista, szeretetlen. Pl. nagyszülőket, szülőket magukra hagyják, egyedül halnak meg, amikor ők anno mindent megtettek, de hálátlan gyermekekkel már nem lehet beszélni.  

Szeretet az, amikor valaki életét adja a barátaiért, ilyen a mi Jézus Krisztusunk. Ezért nyilvánítják a vértanúkat szentté, mert ő életét adta Krisztusért. Nem tagadta meg, kiállt Krisztus mellett. A szeretet nem árul el. Ha valakit szeretek, akkor nem fogok a háta mögött rábeszélni, ha szeretem a másikat és hülyeséget csinál, meg kell mondani neki, de nem az, hogy kinevetem. Akkor gonosz vagyok. A szeretetnél nagyon sok dolog van, amit nekünk is meg kéne tennünk, nem biztos, hogy meg is tesszük, sokszor fel sem ismerik a kötelességüket. Mit mulasztunk el a szeretetben? Fokozottan figyelni kéne azokra, akiknek hálásaknak kell lennünk, szülők, nagyszülők, mert ők felneveltek minket. De ott vannak a kis beteg erejüket vesztett öregek, nyomorultak, akik addigi munkájukkal biztosítják a lehetőségeket akár az utódoknak is. Hálának és a szeretetnek együtt kéne lenni.

Cigányasszony vágya… - a Tv-ben láttam-, hogy ne omoljon rá a háza és egyszer kádban fürödhessen. A szívem vérezni kezdett, hogy lehet ez ma az országunkban, hogy ilyen szegények is vannak? Minden emberben Isten lelke van. Ha szeretsz, ezt el tudod nézni? Jól esik gazdagnak lenni, mikor más így nyomorog?

Mi a szeretet adósai vagyunk. Krisztus elsőnek szeretet minket és utolsónak sem hagy el minket. Mi a szeretetben lubickolunk az Úrtól, de annyit elvár, hogy az embertársaink iránt, akiben ugyanaz a lélek van, mint bennünk, hogy szeretettel legyünk, mindenki iránt. Ha valakibe beletörlőm a lábam, és rondán beszélek, és önző vagyok, lenézem, akkor én vétek a szeretet ellen, az isteni főparancs ellen..

Mindenki nézzen körbe magába belülről, hogy hogyan áll  ezzel a helyzettel. …

Isten adta közvetítette Pável Márta,

A JÓ PÁSZTOR

A JÓ PÁSZTOR 

 Megható ez a jó pásztor vasárnapja, mert itt nincs semmi nyomorúság, hanem Jézus Krisztus  a pásztor összeszedi az övéit, elmegyek az én juhaiért, s ők megismerik a  szavát, és hallgatnak rá. Ez lenne ideális kép.

Ma ez sajnos nem mindenkire mondható el, de Ő az a jó pásztor aki kapun megy be. Megfigyelhető, hogy aki velünk van az nyitottan jön, bár ilyen nagyon kevés van, aki pedig sunyi, az minden más módon próbálkozik, igyekszik bájolgással beférkőzni, majd a juhok szétkergetésével van elfoglalva, de eddig Istennek hála, sikertelenül. A tolvaj csak azért jön, hogy romboljon. Nehéz azt mondani, hogy biztosan, elsőre tudjuk ki a tolvaj és ki a rabló. Nem mindig tudjuk, százfelől jöhet, rombolhatja a lelkünket. Ez a mai világunkra fokozottan érthető.

Mert ezek a juhok mi vagyunk emberek, és mi Isten Sasai is, vezetőnk drága Jézus Krisztus. Beszéd után ismét szakadás támadt a zsidók között, meghasonlást okozott ez a jó pásztori beszéd. Gondolkozzunk, ma ugyanez lenne a helyzet, s többségnél milyen beszéd nem okozna meghasonlást? Ma minden egyes mondatunkba belekötnek, kiforgatják, nem jut el Isten közvetítése a tömeghez, nincs lelkük, sem fülük a hallásra.  Alig lehet mélyen és őszintén beszélni, hogy valaki a saját értelmezésében ki ne bukjon.

Az evangéliumban Jézus folytatta, én vagyok számotokra a kapu. Ez egy nagyon fontos mondat, az egyik legfontosabb üzenet, amit eddig nem kellőképpen ismertek fel.   

Egyre távolodunk ettől az igazságtól, pedig nekünk az, hogy a világba el ne vesszünk, rendkívülién fontos kijelentés; Jézus a kapu, Őt kell megtalálni, és az isteni kapun kell bemenni az öröklétre. Araszolnunk kell egész életünkben a kapuhoz, mert ha eljön a nagyot kongó vészharang, akkorra késznek kell lenni, hogy be tudjunk ugrani, és a Fénybe találjuk magunkat. Jézus megnyitotta a kaput, minket összeterel, mert Ő jó pásztor, félti a juhait, minket az isteni kapuhoz terelget, és aki más felé megy az végzetesen eltévedt. Tudjuk jól, hogy működik a pásztor nyájjal, nagyon vizuális példa;   aki a perifériára kerül, aki lemaradozik, aki nem a nyájba megy, azt elviszi a farkas, vagy elviszi a rossz erő.  

 Arra nagyon kell vigyázni, hogy az isteni kaput találjuk meg, és ne a periférián tartózkodjunk.

Isten adta, közvetítette Pável Márta

HIT ÉS TUDÁS

 HIT ÉS TUDÁS

 Pável Márta

Mai evangéliumi részben sokszor szerepel a hit szó/fogalom.  (Jn 3,16-)

Igaz, az egyházi tanítással szemben nem nagyon díjazom a hitet a tudás háttérbe szorítása miatt. A TUDOM  állapotot jobban szeretetem. Az a kérdés, hogy az embernél a hit megelőzi-e a tudás? Teológiában azt mondják, hogy igen, a hit nagyobb adomány, mint a tudás, mert ha hiszel, akkor még nem tudod, nagyobb odafigyelés, nagyobb szeretet, őszintébb tudattalan állapot, magadat Istennek odaadni. Azt gondolom, hogy ebben is lehet, hogy igazság van, de a hit bizonyos esetekben kicsorbulhat. Sokszor elhangzik, hogy azt hittem, és mégsem úgy volt. Ha a hitet nem követi bizonyos tudás Istenben, akkor szerintem, ha egy nagy katarzis él meg valaki, akkor nagyon könnyen az egész átfordulhat   nem hivésbe. Ebben a mai világban nem engedhetjük meg, hogy a hitünk átforduljon.

Mindig arra törekedtem a tanítványaimnál, hogy a meglévő, vagy a nem meglévő hit, tudássá legyen. Nálunk ez működik, mert tudás az, hogy elmélkedésben lelki szemeiddel látod Istent, tudod kivel beszéltél, tudod, hogy mit mondott, rengeteg csodát csinált az életünkben, ami kézzel fogható. Mennyi mindent megtudatott velünk a világegyetemről, a szerkezetekről, az írásokról, múlt életeinkről, az univerzumokról stb. Az Isten minket nem hiszegetési alapra állított rá, hanem egyfajta kemény tudásra.

Ismétlem, ez az Egyháznak nem kedves ez, nekik a hit az méltóságosabb, mint a tudás. A tudásból nem lesz hit, minek higgye, ha tudja.  A hitből viszont még lehet tudás. Így ha valamit megtudok, akkor azt már nem hiszem, s talán hozzásegített a hit, mert már tudom.  

Krisztus nem mondhatta a zsidóknak ott a hegyek között, a réten, hogy ti tudjátok ezeket. Nem tudják, nekik vadonatúj ez a kinyilatkoztatás. Ő nem mondhatta a tudást, csak azt, hogy ha elhiszitek, hogy Engem az Atya küldött? Elhiszitek, hogy csak Én mehetek fel a mennybe? Ott így végig kérdezi őket. Ő ott a pusztában a hit alapján próbálja megmagyarázni a zsidóknak, hogy mit akar az Isten. Tudatja, hogy világosságot akar, hogy haza akarja vinni, hogy ne vesszetek el, hogy nem büntetni jöttem, hanem szeretni benneteket stb.! Gyakorlatilag ez egy kinyilatkoztatott program, hogy miért jött ide Jézus, hogy mit akart, hogy az emberek elhiggyenek.

„Aki nem hisz ….” Egy igazán sötét ember nem hiszi Istent, tudni meg főleg nem akarja. El van telve magával, mindent kitalál, csak hogy ne kelljen hinni Istenben. Akikben világosságot gyújt az Isten világossága, ott már nem kell hinni, mert tudják. A hit egy kis ajtó a tudás felé. Szörnyű, hogy sok ember a hitnél megreked és nem is akar tudni. Sokkal egyszerűbb elfogadni azt, hogy hiszek, megvallani Őt.

 Mikor megkérdezed valakitől, hogy vagy az Istennel? Válasz sokszor: Hát hiszek valami erőbe, kozmoszba, univerzumba. (Ilyenkor én, amit gondolok róluk, az nem közlésképes.) Az ilyen emberek egy szóval sem mondják, hogy tudom, hogy van Isten. Ebben a lepusztult nihilista világban jobb az ő lelkének, ha elkeni az egészet, mint a sarat, mint  mikor az öregasszonyok vályoggal vakolták a földet. Ez fajta a „hiszegetek” nekem gyalázat és zavaró. De ha valakitől megkérdezed, hogy  áll Istennel és azt mondja, hogy tudom, hogy van Isten, akkor jó, már nincs is miről beszélni, mert mi egy oldalon állunk.

  Sok hitetlen azt mondja, hol van mutasd meg az Istent? Miért nem csönget be? Ha meg becsöngetne az lenne a baj. Miért nem szólt nekem, ha rosszat teszek? Hát igen, itt van hittan tanulás és tanítás hiányossága. Legnagyobb bűnök között van, hogy nem tanítjuk meg, sem felszínesen, sem mélységeiben  Istent a gyerekeiknek, rossz példát mutatnak, farizeusian viselkednek stb..

  Sajnos mi vándorúton lévő emberek  tudunk rosszak lenni, de mivel Ő annyira más, olyan hatalmas, megértő szeretettel bír, válaszul nem dob el minket.   Ő ha elesettek vagyunk, vagy nyomorultak nem hagy magunkra, csak kérni kell Őt, a végtelenül jóságos Istent. Nem lehet, hogy ne támogasson minket. Itt kell bekapcsolódni a hitünknek, ami még nem tudás, de azt már hisszük, hogy Isten mindenkor ott van nekünk, a lelkünk Tőle származik. Ő akkor is odanyújtja a kezét, ha addig  százszor is megtagadtad.   

Krisztus velünk él. Nekünk egy csodálatos Istenünk van!  

Békés, kegyelmekben gazdag HÚSVÉTOT kívánok 

JÉZUS TUDTA MI LAKIK AZ EMBERBEN

 

 2021.03.11.

JÉZUS TUDTA MI LAKIK AZ EMBERBEN…

Isten adta, közvetítette Pável Márta

Jn 2,13-25  Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe. 14 A templomban ökör-, juh- és galambkereskedôket talált, s az odatelepedett pénzváltókat. 15 Akkor kötelekbôl ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta. 16 A galambárusoknak pedig azt mondta:Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká! 17 Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van:  Emészt engem a buzgóság házadért  {Zsolt 69,10}. 18 A zsidók azonban

megszólították, és azt kérdezték tôle:  Milyen csodajelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?<< 19 Jézus azt felelte nekik: Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt! 20 A zsidók erre így szóltak: >>Negyvenhat esztendeig épült ez atemplom, és te három nap alatt fölépítenéd?<< 21 De ô a saját testének templomáról mondta ezt. 22 Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott. Jézus Húsvétkor Jeruzsálemben 23 Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan hittek az ô nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt. 24 De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, s mert 25 nem szorult rá, hogy valaki tanúságot tegyen az emberrôl; jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben.

Az utolsó mondat a legmegrázóbb az egész evangéliumi részben. Jézus nem bízott az emberben, mert tudta, hogy mi lakik bennük. Gondoljatok bele, milyen nehéz nektek is, mikor valakiről megvan a véleményetek, és mégis muszáj vagy vele együtt élni, és újra és újra beléd vágják a kést, és te tudod, hogy holnap és holnap után is újra megteszi, és mégis egymás mellé vagytok rendelve. Krisztusnak nem is lett volna muszáj ezt tenni, hogy eltűrjön minket a megbízhatatlanokat, akik nem valljanak róla színt, mert nyomorúságos lelkületűek, de mégse adta fel, nem ment el. Nem vágta oda a dolgokat.

Igaz, hogy amikor vásárcsarnokot csináltak a templomból, akkor elhagyta a béketűrése. Milyen lelkülete volt, hogy Ő tudta egyedül a Földönt, hogy ki az Isten. Egyedül Ő tudta, hogy milyen hatalmasság hozzánk képest, és Ő annak a kimondhatatlan Istennek megnyilvánulásaként volt itt. Persze, hogy az Atyáért való buzgóság emésztette. Az utolsó csepp véréig felháborította, hogy az ember semmit sem tisztel. Mindenből vásárcsarnokot csinál, pénzt harácsol, mindent megszentségtelenít, s nem csak a zsidó templomot. A te tested a Szentlélek temploma, tehát a te testedben benne van a Szentlélek. A benned lévő Krisztus felháborodhatna naponta azon (s naponta megéletjük Vele…), hogy te hogyan szentségteleníted meg: Kétszínűséggel, ármánykodással, hazudozással, alkudozással, lustasággal, és hálátlansággal, a legnagyobb a szeretetlenséggel. Krisztusnál akár jelképesen értelmezhető zsidók templomának, bazárrá, vásárcsarnokká tevése, s az vonatkozik mindannyiunk testére. Képzeld el, pl. aki a testéből él, képzeld el, hogy az Úrnak mit kell naponta végig élnie. Képzeld el, aki csak azon töri a fejét, hogy hogyan gyalázza, bántsa a másikat, cigánykodik, az Istennek ez hányinger, s hogy Ő még mindig ott van benned és még mindig megbocsát. Mi sajnos a testünkben állandóan elképesztő módokon bántjuk az Istent. Állandóan újabb és újabb kihívások elé állítjuk. Nekünk nagyon jó a fantáziánk abban, hogy újabb bűnöket eszeljünk ki. Kifogyhatatlan. A jóság, a jó ötlet, a megváltozni akarás az nincs. De, hogy milyen cudar dolgokat találjon ki az ember, az van.  

„A templomot újra építem!” Lehet, hogy pl. 46 évet éltél eddig, ez alatt csináltál mindent, ami miatt megérdemled, hogy az ellenség lerombolja a templomodat, mert ha nem védi tovább az Úr, erre a sorsra is juthatsz.  Be tudja dobni az Úr neked a lapot, miért ne dobná be? Ha te semmit nem teszel meg felé, akkor megvan a módszere, hogy hogyan zárja be ezt az Istennek nem gyümölcsöző életet. Istent nem fogja érdekelni, hogy hány kocsid van, hány milliód van a bankban, nem fogja érdekelni, hogy mit halmoztál össze, az fogja érdekelni, hogy te mit tettél meg Neki. És akkor leromboltatik a templom, a tested temploma is. Krisztus eljött értünk, de mi mindenféle módon romboljuk a templomát.

Kicsit álljunk meg, kicsit ébredjünk fel, kicsit gondoljuk végig, hogy mi keresztények vagyunk. A bennünk élő, befogadott Krisztust minden nap ne gyalázzuk szét azzal, hogy mit kell neki néznie. Amikor valami olyat akarsz tenni, amit nem kéne, akkor figyelj picit befelé, hogy Te Uram ezt látod, így is megteszem? Így is hazudok? Így is gyűlölködők? Így is szeretetlen vagyok? De előveszem az Urat, amikor bajom van; hogy jaj Uram, segíts. Van min gondolkoznunk, van tisztulni valónk, főleg magunkkal szembenézés kellene, most Húsvét közeledtével.   

ISTEN AKARATA, PARANCSA, ELKÉPZELÉSE, SOKSZOR MERŐBEN MÁS MINT A MIÉNK

 Isten adta, közvetítette Pável Márta

ISTEN AKARATA, PARANCSA, ELKÉPZELÉSE, SOKSZOR MERŐBEN MÁS MINT A MIÉNK

Az ember fél az ismeretlentől, a szellemektől, de többnyire főként az Istentől. Nem akarja az Istent közvetlenül érzékelni a /lelki/tűzben, fél Tőle. Ez a jelenség megvan az Újszövetségben is, az emberek inkább a szenteket imádják, mint az Urat, mert Ő sok nekik. Az Ószövetségben ugyanez történik. Isten erre azt mondja, hogy jó a te nemzedékedből fogok én prófétát támasztani, és én adom a szájába a szavakat. Ha te nem hallgatsz rá, aki a nevembe szól, akkor én bosszút állok. Valóság az, hogy egy igazi prófétát nehezebb felismerni, és vannak hamis próféták. Nehéz megkülönböztetni az igazat a hamistól. Krisztust is, aki nem próféta volt, hanem Isten, főleg sokat próbálgatták, hogy igazi-e vagy sem. Az Úr a Bibliában  azt mondja, hogy bosszút állok, de utána hozzá teszi, hogy aki mást mond, mint amit én mondtam neki, azt meg öljétek meg.  

A mi életünkben is van prófétaság, mert az Isten beszél - akár tetszik, akár nem -, mi meg elmondjuk akinek csak lehet, aki nem űz gúnyt belőle. Ez a „prófétaság” nem szűnik meg, a mai napig van. De aki mást mond - aki maga gondolatait mondja el az Uré helyett…-, azt öljék meg, így van  a Bibliában. Az emberek szeretik kiszínezni a dolgokat, és benne van a másikban, hogy amit te mondasz az  nem biztos, hogy úgy van, nem Isten mondta, ahhoz hozzá teszek, elveszek. Ha valóban Isten beszél, azt hagyjuk meg úgy, ahogy van. Ne tegyük érdekesebbé, szomorúbbá, tegyük olyanná, amilyennek Ő az Isten akarta. Minden szónak ereje van, minden tettnek ereje van, és helye van. Az ember, ha ezt meghamisítja, akkor komoly bajt csinál. Szeretnénk, hogy a dolgok másként történjenek az életünkben, mint ahogy történnek, de Isten akarata, parancsa, elképzelése, sokszor merőben más, mint a miénk. Mi szeretnénk az Isten akaratát, parancsát beigazgatni a mi szánk íze szerint. Ha nem megy, akkor mi fellázadunk, nyivákolunk, visítozunk, ahelyett, hogy az Úr akaratát akarnánk megkeresni, magunkra szeretnénk alkalmazni.

Viszont ma is  sajnos sokan elvárják, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy ő az ember kitalálta. Milyen Isten lenne, ha mindenki akarata szerint működne az Úr.  A gőgös embernek akár tetszik, akár nem…, tessék mindenkinek Hozzá igazodni, és Hozzá, kezei elé letenni az akaratát. Ez nagyon nehéz dolog, mert az ember nagyon makacs lény, nem szeretné a bűneit, a kényelmét feladni, az Isten meg hajthatatlan. Sok ember hajthatatlan, sok kívánsága van, ami ellenkezik az Úr akaratával; hogy szerelmes legyen, sok pénze legyen, rangja legyen, minőségi órája legyen stb..  Azt viszont nem akarja, hogy az Isten embere legyen. Az nem jut eszébe, ha az Isten, aki mindent tudó, téren időn kívüli, egybe látja dolgokat…, főként szeret minket, csak jót akarhat nekünk. Az ember alázatlan és lázadó - ennek az isteni jónak áll ellen-, saját vágyát dédelgeti, s ha nem teljesedik be, meg fog sértődni.  

Istentől eltávolodott világ, ez fizikai és lelki qualitási pusztulatot okoz. A pusztulat azt jelenti, hogy ellenkezésedben azt gondolod: jó lenne, ha elpusztulnál, de nem fogsz, mert a lélek hallhatatlan.

 Jézus nem úgy tanított, ahogy megszokták az írástudók, hanem úgy tanított, ahogy az Isten tanít. Nekünk kell ráfordulni Istenre, nem azt kell várni, hogy az Isten forduljon utánunk. 

„Uram, mint elkóborolt bárány, szorongva kerestelek magam körül, míg Te mindvégig bennem lakoztál. Vándoroltam városok utcáin, terein, sehol sem leltelek, mert nem találhatom meg kívül azt, aki mindig bennem lakozott”

Szent Ágoston

JÉZUS PÉTER ANYÓSÁT GYÓGYÍTJA

 Vasárnapi gondolat, Isten adta, közli Pável Márta

JÉZUS PÉTER ANYÓSÁT GYÓGYÍTJA.

Mikor Izraelben jártam és ott álltam Péter anyósának a háza előtt sok gondolat fordult meg a fejemben. Az anyósok többségükben nem igazán értik meg a vejüket, elgondoltam mit szólhatott az öregasszony, amikor Péter azt mondta, hogy én elmentem embereket halászni, Jézust követem. Addig ott volt a Genezáreti tónál és minden nap kifogta az napra szükséges betevőt a családjának. Péter innentől más lett, Isten ügyében lett elkötelezett.

 Azt nem tudjuk, hogy  mibe betegedett bele az anyósa,  igaz  akkoriban   mindenki beteg volt, mint ma is. Amikor Péter odamegy Jézussal, akkor érdekes jelenség zajlik le. Jézus megfogta a Péter anyósának kezét, isteni erőt ömlesztett át bele, az idős hölgy annyira "felderült", hogy egyből fel is szolgált. Ami Istennek nem lehetetlen, az nekünk igen nehezen megy. Haldokló beteget, vagy nagyon beteget feltámasszunk, vagy tíz perc múlva üzemképessé tegyük, ez csak Jézusnak sikerülhetett.  Akkoriban nem volt körzeti orvos meg semmi, s mikor az emberek hallották  a csodát, hogy meggyógyult, akkor az összes többi oda futott, hogy őt is, mert szükséges volt a gyógyulásuk.

Ne felejtsük el, hogy az evangéliumban inkább  Krisztusra érvényes, hogy gyógyít. Buddha  senkit nem gyógyított meg- legalább is nem szól róla ismert történet-,  mert Buddha inkább utat  mutatott, ösvényt jelölt ki, így élj, ez történik veled, juss el a megvilágosodásig. Többi keleti vallás is hasonlóan gondolkodott, ha nem csinálod, hát majd születhetsz újra, s ennyi. Buddha egy fényes lény, de nem úgy egy humánus lény, mint Jézus. Krisztus ott van a betegségeknél, meggyógyítja akit kéri, de Hozzá kell menni. Jézus soha nem hajtotta a betegeket, had gyógyítsalak meg. Akik oda mentek Péter anyósának a házához, és önként kérték a segítséget, őket meggyógyította, Jézus mindenkit meggyógyított, de ismétlem, a betegnek hittel kell kérni.

Mi tudunk-e más nevében kérni?

Mi egyfolytában imádkozunk,  csak nem biztos, hogy annyira hat, mintha a beteg is hittel kérné. Jézus azt mondja, hogy elmegyek, mert máshol is kell hirdetnem az evangéliumot. Az elsőség Jézusnál nem a gyógyítás volt, hanem, hogy azt értesse meg velünk, hogy ők miért vannak a Földön, akkor nem fognak annyira megbetegedni, cél kell. Azt láttam, hogy prevenciót csinált. El akarta magyarázni nekik, hogy működik az Isten, Ő főként nem a terápiával foglalkozott, és ezért mondta, hogy itt hagylak benneteket, és megyek tovább, mit tegyetek elmondtam... Ezt az isteni működést meg kell értenünk, nem úgy működik az Isten, ahogy én eldöntöm, hanem úgy működik, ahogyan Ő akar és nekem kell hozzá fordulnom, hogy ezt a működést élvezhessem, vagy megértsem, haszonélvezője legyek.

HÁT IGEN, LEGYETEK ÉBEREK!

 Pável Márta

HÁT IGEN, LEGYETEK ÉBEREK!

Adventi evangéliumi részlet nagyon erősen felhív arra, hogy:

Mk 13,33-37 Vigyázzatok tehát, legyetek éberek és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! Mint az ember, aki idegenbe készült: mikor elhagyta házát, hatalmat adott szolgáinak, mindenkinek a maga dolgában, az ajtónállónak pedig megparancsolta, hogy ébren legyen. Legyetek tehát éberek; nem tudjátok ugyanis, mikor jön el a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel; hogy amikor váratlanul eljön, alva   ne találjon benneteket. S amit nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Legyetek éberek!’’

Tudjuk, jelenleg két pápánk van. Egy – szerintem – lemondatott, akitől ezek az alábbi sorok származnak, a másik Ferenc, aki nekem sehogyan sem hiteles.(Nem kötelező hazudozni, lehetek őszinte is nem?) Részemről – aki emberekért soha nem rajongtam, csakis azokért, akik tévedhetetlenül Isten emberei, csatornái – eddig viszonylag közömbös voltam XVI. Benedek pápával kapcsolatban /aki ugye Ratzinger atya…/, mégis Őt ismerem el magamban továbbra is pápának.

Mindazon ellenére, hogy a napokban az alábbi sorait olvastam, ami nekem, Jézus Krisztus Istenségének nem éppen a legalázatosabb felfogása, erősen hiányos mindenhatósággal. Ha elolvassák az alábbi sorokat, akkor láthatják, az írásból erősen úgy tűnik, mintha az Egyház lenne elöl, és nem Jézus Krisztus! (Remélem ez csak fordítási hiba, vagy tévedés.)

J. Ratzinger A mustármag reménye /Prugg Verlag 1979/ című könyvéből, Henri de Lubac szerint 101. old.: „Tudják-e azok, akik Jézust még elfogadják, de az Egyházat tagadják, hogy végső soron az Egyháznak köszönhetik Őt? ...   Jézus számunkra élő valaki. De micsoda futóhomok temette volna el, ha nem is a nevét és emlékét, de eleven befolyását, az Evangélium hatását és az isteni személyében vetett hitet egyházának látható folytonossága nélkül? … Az Egyház nélkül Krisztus párává válnék, szétmállanék, elhalna. És mi lenne az emberiség, ha nem volna többé Krisztusa?” (kiemelés tőlem) Kérdés ezzel mennyire ért egyet a Pápa? Ha nem, akkor miért idézték be?

Nos, erre mit mondjak?... Istent senki sem győzheti le, még a saját Egyházának tehetetlensége vagy rossz tevékenysége sem ölheti meg, Ő akkor is itt van. Ő mindig él, győztes és világegyetemek királya!

Nézek és ámulok, ennyire csak pap lenne a visszavonult Pápa. Ez nem gonoszság, és nem rosszindulat, hanem elképesztő elfogultság az Egyház felé. Hogyan gondolhatja bárki is, hogy bármi is Isten = Jézus Krisztus felett lenne. Aki ezt gondolja, annak súlyos baja van az istenképével.(Bocsánat, de sokkal inkább Krisztussal vagyok, mint bárkivel a Földön.) Legyetek éberek, hangzik el ma az evangéliumban, hát már ennyire? Az Egyházon belüli tanítás felől is éberkedjünk? Sajnálattal veszem tudomásul, hogy mindamellett, hogy úton-útfélen becsapnak minket, megvezetnek, még saját anyaszentegyházunkon belül sem lehetünk biztosak. Tudjuk, olvassuk, hogy Ferenc pápa miket beszél, arra jobb nem odafigyelni, de ha a klasszikus gondolkodók is – néha-ilyet írnak, az sajnálatos.

 Meg kell kérdeznünk, hol a biztos, igaz pont? Életünk viszonylag rövid, de a becsapások száma hatalmas. Akarva-akaratlan megvezetnek bennünket. Kinek hihetünk? Egyedül Istennek! De az emberek többsége nincs kommunikatív viszonyban Istennel, mert erre nem nevelték, pedig lehetne. Azt nem tudhatjuk, mikor jön az el az Úr, illetve mi mikor kerülünk elé a halálunk folytán, mert nekünk az is egyfajta eljövetel...!  Hivatkozhatunk-e arra, hogy rosszul tanítottak, megvezettek, vagy ami most is van…, szinte politikai érdek mentén beszélnek a vallási élet terén is. (Fogadjuk be a mohamedán bevándorlókat - csókolgatják a lábukat…-, akik majd lebontják a templomainkat, mecsetté teszik, és majd megölnek hitünkért stb.) Nem állnak ki – csak néha langyosan, azaz sehogyan sem- az üldözött keresztényekért.

 Mondhatom az evangélium szavait: legyetek éberek, de ha az emberek megkérdezik, mondd, hogyan tegyem, nagyon nehéz egyszerű, rövid, gyorsan végrehajtható, hiteles, igaz választ adnom. Ez a világ nem segít ebben sem.

Prohászka O. Legyetek világító emberek: „A kereszténység ne legyen betű, fogalom, hanem szellem, élet, valósághatalom, élethatalom, újjászületés, életöröm. Az evangélium tűz, amely hegyeket domborít; felülről jövő tűz, amely apostolokat ébreszt; tavaszi szél, a végtelenségnek lehelete, amelytől megújul, felmagasztosul az emberi szellem…”