SEMMI…, S MINDEN

 Sajnos van olyan eset is, amikor az ember annyira szegény, hogy rájön nincs tovább, hiába spórol, gyűjtöget. Belátja, hogy vége, nincs több erő, lehetőség…, feladja, akkor itt meghal, mert nincs több élelem, hiába küzdött.

Mennyire kell hinni, mikor Illés azt mondja az ószövetségi részben a szegény asszonynak, hogy: „add nekem az utolsó lisztecskédet”. Az emberekben – mint az evangéliumoknál a szegény asszony két fillérjénél is – kérdésként merülhet fel, hogy miért adja oda az utolsót is, de aztán végül azt is odaadja, mindegy neki, hiszen tudja, hogy utána úgyis éhen hal, mert nincs több lehetősége.

Több félét is gondolhat az asszony: „nekem mindegy legalább nem szenvedek”, vagy „oda adom, mert hátha erőszakkal veszi el” stb., vagy nem gondolkodik semmin, ha kérik, akkor oda is adja. Mindkettő ugyanazon az elven működik, a szegény asszony két fillérje, illetve Illés próféta és az asszony közti történet is, mert egyik asszonynak sem volt többje és vége volt. Egyik az Ószövetségi, a másik az Újszövetségi felfogás, de a mondandó ugyanaz.

Az ószövetségi rész nekem szebb, hosszabb, Illés úgy kezdi, hogy: „ne félj”. Kérdés, hogy kellett-e a nőnek Illés szavaiban hinni. Akkor is voltak hitetlenek, de ez a nő hitt. Ez a szegény asszony nem gondolkodott semmin, nem kételkedett, valahogy érezhette Isten emberének a kisugárzását, hogy Illés nem össze-vissza beszél, nem fogja becsapni. Ahogyan Illés kérte, úgy cselekedett, elkészítette a kis cipót, s vitte Illés prófétának.  Egyszer csak hirtelen, Napként felcsillant a fény, a remény, elcsodálkozott, hogy aki kért, annak adott a cipóból, de az mégsem fogyott el, többen jöttek, nem fogyott el.  A csodát Illés által az Úr vitte véghez.

Isten csodákat csinál, amikor akar valamit az ember lelkülete miatt, azért, mert az embereknek szüksége van erre, mert sajnos a csodákon keresztül kapható meg az ember szíve. A szegény asszony két fillérjénél nem  tett csodát, ott példabeszédet mondott. A Királyok könyvében leírtak szerint csodát tett, s a zsidó felfogás szerint azonnal látszik is a jó cselekedetek haszna. Az Újszövetségben nem látszik azonnal a tett gyümölcse, mert itt már erősebben átjön a lélek halhatatlanságának, az odaáti életének a valósága. A Krisztus által közölt mondandó finomabb, intelligensebb.

Melyik a könnyebb? Amikor jót cselekszünk és rögtön látjuk a hasznát, vagy amikor csak később. Amikor a szegény asszony továbbra is szegény marad és nem írja le a Biblia, hogy vele a továbbiakban mi történik, hogy megoldódott-e az élethelyzete. Ez az újszövetségi mondandó, az „eredmény” nem prompt jön, hanem később, és ehhez nagyobb hit kell. Az ember ott áll, kitéve az Istenbe vetett bizalmának, hogy Isten előbb vagy utóbb megsegíti. Ehhez sokkal nagyobb hit kell, mert Isten nem mindig úgy működik, ahogyan mi akarjuk, vagy elképzeljük. 

Isten adta, közvetítte Pável Márta

FERENC PÁPA ÚJABB KIAKASZTÓ TETTE

 Pável Márta

FERENC PÁPA ÚJABB KIAKASZTÓ TETTE

Nem tudom, hogy mennyire mondható el Ferenc pápáról, hogy autentikus pápa, jószándékú pápa, a tradicionális értékeket képviselő pápa…

Magyar Kurír:„Traditionis custodes – Ferenc pápa újraszabályozta a régi rítus használatát… A Szentszék július 16-án tette közzé a Szentatya „Traditionis custodes” kezdetű apostoli levelét, amely hatályon kívül helyez minden korábbi szabályozást az 1970-es reform előtti római liturgia használatáról, és teljesen új, szigorúbb szabályokat vezet be.”

Mik vannak leírva? Csak pár példa:„2. § ki kell jelölnie egy vagy több helyet, ahol az ezekhez a csoportokhoz tartozó hívők összegyűlhetnek az eucharisztia ünneplésére (de ez nem lehet plébániatemplom, és e célból új személyi plébániákat sem lehet létesíteni.” Vagy, ami önmagában nem lenne rossz, sőt… „A papnak alkalmasnak kell lennie erre a feladatra, jártasnak kell lennie az 1970-es reform előtti Missale Romanum használatában, olyan jó latin nyelvtudással kell rendelkeznie, hogy teljesen megértse a rubrikák szövegét és a liturgikus szövegeket, valamint buzgó lelkipásztori szeretetnek és egyházi közösségi érzésnek kell betöltenie.”

„6. § figyelnie kell arra, hogy ne engedélyezze új csoportok létrehozását.

4. cikk. A jelen motu proprio közzététele után felszentelt papoknak, akik az 1962-es Missale Romanummal kívánnak misézni, hivatalos kérelmet kell benyújtaniuk a megyéspüspökhöz, akinek az engedély megadása előtt konzultálnia kell az Apostoli Szentszékkel.

5. cikk. Azoknak a papoknak, akik már az 1962-es Missale Romanum szerint miséznek, engedélyt kell kérniük a megyéspüspöktől, hogy továbbra is élhessenek ezzel a felhatalmazással.”

A pápának ez a legújabb „alkotása” egy kicsit megdöbbentő volt számomra, és gondolom nagyon sok ember számára is. 18 éves koromig latin liturgián nőttem fel, és később a gimnáziumban lelkendeztem, hogy én már tudom latinul a Miatyánkot meg a Hiszekegyet is. Nagyon jó érzés volt később is, pl. Olaszországban, hogy az ember szinte értette, hogy mit beszélnek, és ha bárhova mentünk misére, mindenütt ugyanazt a liturgikus szöveget hallgattuk. Nagyon-nagyon szép volt, egységbe kovácsolt minket, keresztényeket, nagyon jó érzés volt.

Majd amikor bevezették a II. Vatikáni Zsinat döntése nyomán a szerintem hitélményen sokat rontó új miseliturgiát, ez meghökkentő és elkeserítő volt. Ez az, amit a pápa most kizárólagossá tett. Mi is ez népnyelvén zanzásítva? Háttal áll a pap az Oltáriszentségnek…, szemben a hívőkkel. Mintha félnének, hogy közben elmennek a hívők… vagy mitől? Népi nyelven kell a misét mondani, ja, és mindenféle kókler zene is jöhet, pl. fél hónapos tanulás utáni gitározgatás, a fiatalok szerepeltetése. Számomra az újfajta miserend anno kerek szemeket okozott, nem értettem, mire jó, akkor még nem voltam otthon egyházi ügyekben. Ugyanis a szememben egy csomó dolgot megsértett az egyház. De csak egyet említenék: ha valaki — például megfelelési kényszer miatt — túl mélyre ereszkedik a plebszhez, ha valaki a leereszkedett színvonalát sem tudja méltósággal képviselni, akkor annak a hitele fokról fokra, napról napra elvész. Ez, akár tetszik, akár nem, így van. Hogy érthetőbb legyek, ha egy neves orvosprofesszor esténként lemegy a kocsmába és ott részegen üvöltözve énekel, akkor arra már később nem tudnak úgy felnézni azok, akikkel együtt ivott. Nehéz magas szinten lévő embernek, sőt papnak lenni. Úgy vélem, egy tartást adott a nép és a pap közötti kapcsolatnak az, hogy a pap latinul mondta a misét, és mert hátat fordítani nekik, és alázattal elöl hajtott térdet az Úr előtt stb.. Mindez adott neki egyfajta emelkedettséget, az egésznek egyfajta tiszteletet — kilépés a hétköznapokból —, egyfajta jó értelemben vett „különállást”, mert jelezte, hogy ő is ugyanolyan szolga, ugyanolyan ember, ugyanolyan vándor, mint a nép. A pásztor elől megy és meghajol az Úr felé, az Oltáriszentség felé és együtt hajlik meg a néppel.

Mindezt most döfte halálra a pápa. A Szent X. Piusz Társaság vissza akarta állítani a régi rendet — jó dolog volt —, de Ferenc pápa nemhogy nem békült ki velük, hanem ezzel a döntéssel úgy érezte, rendet tett. Csakhogy szerény véleményem szerint éppen hogy NEM! Ahogy szokták mondani, alea iacta est. Igen, most nagyon áll, hogy a kocka el van vetve, de sajnos nem veszi észre az egyház. Nem veszik észre, hogy mi a Krisztus által adott hit mélysége, milyen spirituális magasságokba vezethetne Isten. Helyette megy a végtelen nihilképzés, a hígítás. A gregorián zene helyett nem a gitározás, a könnyedebb, megalkuvó módszerek felé kell menni, hanem keményen a tradicionális irányba, még ha nem is mindenkinek érthető, és pont ezért tisztelendő dolgot kellene is előtérbe helyezni. A régi latin rítus sokaknak talán egyfajta érthetetlenség volt, de rákényszerített valami elszállásra, a nem megfogható felé menésre, egy emelkedett varázsa volt. (Nagyon is jól láttam kérges kezű parasztembereken, milyen lágyan néztek egy-egy mise után.) S pont ez kellene ma, nagyon is ez kellene, a misztikus érzés elősegítése, ezt sugalló liturgia, a latin nyelv, hogy együtt hajlunk meg az Úr felé, a gregorián zene (és nem a gitárzene). Mindezek egy olyan tartást adtak, ami kiigazította az emberi gyengeséget. Ezt tudnia kéne az egyháznak, rá kellene éreznie, hogy ezt a dolgot pontosan még jobban megengedni, elősegíteni kéne, hogy mindenki végezze azt a liturgiát, ami a szíve szerint hasznosabb neki. S nem megerősíteni kéne a II. Vatikáni Zsinat döntését.

Látom, hogy a dokumentum megtiltotta, hogy a latin liturgia plébániatemplomban végezhető lehessen, még püspöki engedéllyel sem. Emiatt nem építhető plébániatemplom, és nem hozható létre új közösség sem, ezen egyenesen sírni lenne kedvem, ez nekem tragikus.

Mi, Isten SASai előállunk a segítségünkkel, ami a krisztusi életünk sugallata. Az egyház püspöke nem szentelte fel a mi kis templomunkat, mondván, hogy nem szereti a magán akciókat, a magán templomokat. Így mivel minket Jézus Krisztus vezet, aki él, Ő kérte a templomot is, Ő is szentelte fel, csak neki van beleszólása abba, kit engedünk be. Ezt a kis vidéki, gyönyörűen szép magán templomot felajánljuk minden latin liturgiát végző papnak, ha akarnak, keressenek meg, és akkor a templomunk nyitva áll a latin liturgia végzésére. Jelentkezni a martatsas@gmail.com e-mail címen lehet.

Ez a legkevesebb, amit megtehetünk a tradicionális egyház érdekében.

Ez az egész felfogás nekem Jézus Krisztus tettének a meggyalázása. S nem érdekel, mit gondol a hierarchikus egyház, ez az ő dolguk. Az meg, hogy Isten akaratát, szavát közvetítsem, az meg az enyém/miénk!

Keresztelő Szent János

 Keresztelő Szent János

Az Egyházban három szentnek ünneplik meg a születésnapját: Jézusét, Máriáét, Keresztelő Szent Jánosét, a többinek csak a halálát.

Nagyvárad-Újvárosi Szent László Római Katolikus Plébánia

Július 2., péntek - Sarlós Boldogasszony ünnepe

Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (a kép is onnan van.)

Az Egyház ezzel itt „elárulta” magát, mert Mária és Erzsébet találkozik, s mind a kettő terhes.

Ez eddig rendben is van. De hogyan lehet az, hogy Keresztelő János június 24-én születik i.e. 7-ben, Jézus 0-ban és decemberben? Valamelyik túlhordta?! Nem és nem. Lassan jutottunk el odáig, hogy Jézus Krisztus mikor született. Már évet nézve is voltak variációk - nemhogy a hónapot nézve… - ,  0, majd ie. 4. és lassan eljutottak az igazsághoz ie. 7.

Rendben, hiszen Keresztelő János is akkor született. Amit több forrásból is, pl. C. G. Jung Aión-jából is tudhatunk, és ahogyan nekünk is kb. 15 éve Jézus mondta, hogy i.e. 7-ben született, május 29-én, ez pontosan belefér a szentírási mondandóba is- és összevág Ker. Szt. Jánoséval is-. Ismerem a Jézus Krisztus születésének hónapját meghatározó egyházpolitikai okokat, de ezt már ideje lenne a valódi dátumra korrigálni. Az lehet, hogy nem lenne akkor karácsonyfa, bizony nem lenne, de nem is baj, mert ez soha nem volt az isteni lényeg.

Menjünk vissza  Keresztelő Szt. Jánoshoz.    

Izrael legnagyobb prófétája Illés volt. Malakiásnak volt egy írása, miszerint Illés el fog jönni a Messiás előtt. A zsidók ezt tudták, és mikor látták Keresztelő Jánost, rögtön kérdezték, hogy nem Illés vagy? Ő nem mondta, hogy ő Illés, de Jézus később az evangéliumban mondta, hogy Illés már eljött, csak nem ismertétek föl. Illés visszajött és megtette a vallomását Jézusról, ő aki egyengette az Úr útját. Keresztelő János soha nem volt gyáva, sem megalkuvóan liliomos, Ő még a börtönből kiabálta Jézus Krisztust, nem félt attól, hogy megölik, egész végig dicsőítette Jézust, hangosan énekelt, míg le nem fejezék, és fel nem szolgálták tálcán a fejét az uralkodónak.

Illés vagy Keresztelő János, kik Ők? Esszéneus volt, aki hirdette az Urat, nem volt egyedül. Azt pontosan tudhatták, hogy Keresztelő Szt. Jánosban, Illésben (vélhetőleg ugyanazok) aki eljött, az a legnagyobb próféta is egyben. Azért került be a legnemesebb égi spirituális körbe, mert neki egy olyan spirituális feladata volt, ami még ma sem teljesen tiszta előttünk. Valójában keveset tudunk Isten dolgainak mélységéről. Úgy látszik, Illés próféta egy olyan végtelen nagy lélek lehetett, aki igen érdekelt volt, hogy Istent segítse, és előfutára legyen. Az Ószövetségben is 800 körül ő már előfutár volt - csak akkor nem is sejtették kinek… -, Ő a legnagyobb próféta. Isten kitüntette azzal, hogy elragadták a testét tüzes szekérrel, mindenben erősen kirítt a környezetéből. Amikor - vélhetőleg Keresztelő Szt. Jánosban - visszajön, Jézus is mondja, hogy nem ismertétek föl. Ő /Illés/ másodszor is megteszi, hogy nem lapít, nem fél, amikor elfogják. Heródes azért orrolt meg rá, mert megmondta, hogy bűn, amit tesz. Ezért került börtönbe Keresztelő János. Sokan azt vallják, hogy ő földönkívüli volt, az egyház szerint angyal volt, egy nagy nagy próféta, bár ő önmagáról mindent letagad, de a legvalószínűbb az, hogy ő Illés volt. Istennek egyik legkiváltságosabb munkásával találkozunk, aki spirituális lény volt, nem volt semmije, csak egy saruja és egy teveszőr ruhája, ami igen szúr, és sáskát, mézet evett, Ő, aki előkészítette az Úr útját.

Isten adta, közvetítette Pável Márta  

A fügefa

 A fügefa

  

Nem véletlen, hogy mikor az Isten a világba születik, mindenkinek egy új életet ad magából, akkor a megváltozott életre hív minket.  

Jézus Krisztus Izraelben tanító útján egy fügefához ért, ahol lombokat talált, de nem volt még ott a fügeérés ideje. Az ember elgondolkodhatna azon, hogy földi szinten igaz, ha nem volt ott az érés ideje, hogy lehetett volna rajta érett füge. Jézus kissé mérges volt, tán éhes is volt és nem állt rendelkezésére a fügefa, pedig ha akart volna az Isten a semmiből is csinál fügét, de itt nem ez volt a cél..

Ez az egész „példabeszéd” az én szememben: Ő megmutatta nekünk, hogy egy idő után állandóan beérettnek kell lenned, hogy az Úristen tudjon rólad szakítani gyümölcsöt a többi embernek. Ez a beérés a mi életünkben egy lineáris vonal, valakinél 18, valakinél 35 év vagy több…, de lassan be kell éregetni, hogy az Isten szüretelhessen rólunk. Átvitt értelemben vigyük át az életünkre, a fügefa sem egy csemete volt, ez terjedelmes fa volt, ami alatt meg lehetett pihenni, nálunk is ez egy éltesebb kór, mikor már elvárja az Úr, hogy rólunk is gyümölcsöt szedhessen, amit a többi embernek lehet adni, ami nekünk elégséges lehessen az üdvözüléshez.

Visszafelé menet a tanítványok látták, hogy a fügefa tőből kiszáradt. Isten igazságtalan volt-e? Földi szinten tán úgy tűnik, igen. Ránk vonatkoztatva nem. Bizonyos érési folyamat van, ha minket úgy talál, hogy nem szedhet rólunk gyümölcsöt, akkor mondhatja azt, hogy befejeztem, ennyit vártam...! Leveszi rólunk a kezét, nem hárítja el a bajokat, gondolhatja: te nem értél be - mert nem is akartál…-, pedig én mindent megtettem érted. Vigyázni kell, mert valójában az Isten nem sértődékeny, olyan értelemben nem is bosszúálló, de tudja, hogy kit mire szánt, és kit mire hívott az életébe. Ha téged valamire szánt és te nem akarod felismerni, mert silánykodsz, egy darabig ezt lehet tenni, míg számon nem kér…, oda nem megy, hogy azt mondja, nem találtam rajtad fügét, száradj el. Ezt vélem nem kéne megvárni.

Tanítványok megriadtak, mert eleinte csak félig-meddig hittek Jézusban, nem volt előttük bizonyított, hogy 100% Jézus az Isten, csak gyanúval éltek. Amikor látják, hogy megátkozza a fát és az kiszárad, megijedtek ettől az erőtől, mert végig gondolták, hogy ők is mi mindent csináltak.

Ha elhinnénk, hogy az Isten teljes erővel bennünk van, és nem homályosítanánk el hitetlenséggel, feledékenységgel, ha mi valóban elhinnénk, hogy az Övéi vagyunk, akiket hatalommal hívott el, ha elhinnénk, hogy kiválasztott minket és az égi szekerén cipel, akkor erőnk, és kegyelem áradása elképesztő lenne. Ő azt kéri, hogy higgyetek az Atyában és benne. Higgyétek, hogy amit imádkozva kértek, elnyeritek, meg adatik nektek.

Isten adta, közvetítette Pável Márta

SZENTLÉLEK ÚRISTEN

 SZENTLÉLEK  ÚRISTEN

 

A Szentlélek léte érthetően magyarázva, így kissé szimplicizálva is, az immanens és transzcendens Isten „kipárolgása”. Ez a kipárolgás soha nem múlik el, soha nem volt úgy, hogy ne  lett volna a világban.

Az Univerzumokban is ugyanígy megvan az Isten lelkének a léte, és biztosítja azt, hogy az összes teremtett lény, még ha távol is jár Istentől, még ha nem is a tömény Fényben van, mégis van egy összeköttetése, egy szentségi párában vagyunk, a Szentléleknek nevezett isteni erővel.

Ez az erő bennünk is van, mivel bennünk Isten lelke van. Amelyik ember töltött a Szentlélekkel, vagy az Istennel /Jézussal (Szentháromság…), úgy a töltöttsége kisugárzik. Középkori képeknél látható ábrázolás az aura, a szent egyfajta szentségét jelzi,  ahogyan sugárzik. Az ilyen ember - sajnos nagyon ritka-, de jobban érzi magát az ember mellette, mert ez isteni erő állandóan áramlik.

Szentlélek Úristennél nem mondhatjuk azt, hogy csak Pünkösd napján jött el. Az emberiség megpróbál közömbös lenni, fölemelte úgy az ingerküszöbét, hogy ne érezze, hogy az Szentlélek itt van.  Ezért kellett egy csapás, egy fokozott fújás, fokozott jelenlét, ez volt a Pünkösd, amivel fölébresztette az elalvó érzékelést. Felhívta magára a figyelmet, hogy én itt voltam, itt vagyok, és itt is leszek, függetlenül attól, hogy ki érzékeli és ki nem. De jobb lenne, ha rám figyelnél, hogy itt vagyok. [1] A Szentlélek mindenhol áthatja a világot, és nekünk Belőle kéne tudatosan élnünk. Ezt a tényt a tudatukból az emberek kiiktatták. Amikor az ember prédikál, vagy tanít, a Szentlélek Úristen súghat neki. Ő egy figyelő kis ravasz, mert olyan, mint a szellő, hol gyengébben, hol erősebben fúj. Aki már érzi a Szentlelket, az érzi a változást, de aki nem érzi, mert el van foglalva a világgal az nem érzi a segítségét sem. Jó, hogy különböző a Szentlélek ereje, mert evvel folyamatosan tartja bennünk a figyelmet. Erősebb vagy gyengébb kegyelem van, most jobban súgott, most nem.

Az Úristen mikor magából helyet készített nekünk, az összes lénynek, a végtelen fényét erősen lehalkítva engedte, hogy veszítsen az energiából anyaggá tette, de a Szentlelket nem így csendesített le. Kegyelem szerint különböző erővel „fújatja”.   Az Isten egy végtelen jóságos tirisztor[2], aki pont annyira csavarja  a Szentlelket, az erőt, amennyire az Ő távoljáró, gyengécske lényei kibírják.

Tudjuk, Isten úgy működik, hogy ha jobban kibírod, akkor Ő rátesz, még egyénileg is emeli az isteni dózis adását már  itt a Földön is. Ismert a Bibliából:  egyiket felveszik, a másikat nem. Egyiknek nagyon csavarja az isteni fényerőt / kegyelmet, mert ő még bírja, s ha ezt látja,  akkor neki még ad.

Ugyanezt csinálja más dimenziókban is. Ahol sokkal jobban bírják, ott sokkal erősebben „fúj”, s lehet, hogy ha mi „fedetlen fővel”, lélekkel, eljutnánk a 10. dimenzióba  lehet, ki sem bírnánk, belehalnánk, mert olyan erejű lenne a Szentlélek Úristen.

Az Isten megteremtette a világot magából, és folyamatosan áramlik / párolog a világba akit Szentlélekként nevezünk, Soha, senkit semmikor egy percre sem hagyott magára. A Szentlélek Úristen közöttünk van, azon belül, még emberként is a tudatunkat, a belsőnket, mindenünket  áthatja, Ő az Isten éltető Lelke.  

Abba kell gondolkoznunk, hogy mennyire jóságos az Isten. Mennyi mindent megtesz értünk, mivel jobban ismer minket, mint bárki, mindig megfelelő módszerrel közelít felénk. Ha mi durvák vagyunk lélekben, ez megmutatkozik embertársainkkal való viszonyunkban, szülő-gyerek viszonyban, akkor a durvaságunk megakadályozza, hogy ezt a végtelen isteni kegyelmet, ami működik, a Szentlélek által, hogy ezt észleljük, felhasználjuk, éljünk vele. Ezért a mi ingerküszöbünk visszaszállítása kell, hogy törekedjünk, ami ma a durvult anyagi világ felé hajlik. Nekünk folyamatosan finomodunk kell, modorban, szeretetben, jóságban. Ahogy finomodunk, úgy a lelkünk is egyre érzékenyül, egyre jobban fogja érezni a Szentlelket. Ő örök társunk, mert ha eltávozunk a földi létből, nem kell félni, hogy meghalok mi lesz, mert Ő akkor is ott van. Feladat, tessék érzékenyülni.

Sík Sándor

Mi Éltetőnk ( részlet)

Mi éltetőnk - Szentlélek Isten!
Erősségünk - és tetteinkben
Útmutató bölcs támaszunk
Jöjj! ... Szent nevednek áldozunk….

 ….
Hogy tehetsége, tudni vágya,
Az Úr lelkének szárnyalása, -
Eszébe sem jut ... amint az állat,
Mit gazdája igába járat -
Semmit se lát, semmit se ért,
Izzad, lohol az abrakért.

…

  Oh szállj le ránk Szentlélek fénye!
Hogy bízzanak - a jobbra várók,
Ébredjenek - az alvajárók -
Hogy szemünk lásson! ... agyunk értsen! ...
És gyávaságunk - ne kisértsen! ...

Oh jöjj! ... hogy ez a Lélek éljen!
Hogy mindent átragyogva égjen!
Hogy lángra gyújtsa a világot...
S minden agynak - minden szívnek -
Igaz úton járó hívnek -
Ronthatatlan - halhatatlan -
Megnyissa - a Mennyországot! ..

Isten adta, közvetítette Pável Márta 2021.

---

[1] Ez éppen, olyan, hogy levegő az van rá sem figyelnek, de fújni kezdi szél - ami ugye levegő másként sűrűsödve -, akkor észreveszik.  

[2] Fényerő szabályozó

ÚRNAPI ESTI MISE, szomorú…

 Pável Márta

ÚRNAPI ESTI MISE, szomorú…

Aquila csoportunk több mint 30 éve van együtt, vannak köztünk tizenévesek is, de a többség negyven körüli. Mi együtt járunk misére, de nem mindig ugyanarra a helyre. Úgy véljünk, az Egyház és a templom a miénk is, sokfelé látogatunk, mivel szeretnénk látni lelkiséget,  a prédikációkat , mit adnak az embereknek Jézus Krisztus üzenete gyanánt. Érzékeljük az egésznek a hangulatát, hogy mi vonzó, mi kevésbé az. Lehet, hogy ez felháborítónak tűnik, de tény, sokszor olyan gyatra miséket lehet hallani, tele teológiai hibával, hogy ha nem akarom, hogy szétessen emiatt a csoport, akkor váltogatni kell, sajnos.

Tegnap is egy ilyenbe futottunk bele. Jelzem, nekem / nekünk Jézus Krisztus mindenek előtt, s nagy szünet után jöhet bármi más.  Mi Isten SASai=AQUILA időnként kijelölünk maguknak egy templomot, ahova többet megyünk, mert kevés anomáliát fedeztünk fel. Hát ez az a templom, ahova többször mentünk az, amiről most írnék.

A kántor egy volt énektanár, aki rettenetes tíz- tizenöt versszakos, ismeretlen, stílustalan, magyartalan, silány tartalmú, témátlan éneket adott elő, amiben olyan szavak voltak, ami a magyarban nem is létezik. Nem volt lelkisége, nem volt tartalma, szinte összehányt szavak összessége volt. Ezután mikor ezt kiszenvedtük - már láttam, hogy voltak, akik elővették a telefonjukat a templomban lévők közül, és azt nézegették. A kántor hirtelen átvágott egy teljesen másik énekbe, és nagy nehezen, úgy jó 10 perc után, vagy lehet, hogy több is volt, nem néztem, megszabadultunk tőle, akkor jött egy idő múlva a pap, hogy ünnepi hangulatunk  legyen.

Ennek a papnak a prédikációival eddig olyan nagy bajunk nem volt. De most ez úgy látszik, hogy az Eucharisztiáról nem tudott mit mondani, mert olyan össze-vissza kutyult volt, hogy azt már egy valós szenvedés volt hallgatni. Nem tudom szó szerint idézni, de egy dolog biztos volt, hogy a végén, amit mondott abban Jézus Krisztus nem szerepelt! De az Oltáriszentség, a papság, és az egyház az szerepelt, és ezeket összefűzte keresztül-kasul összekapcsolta, kb. így hogy a pap van az Oltáriszentségért, az Oltáriszentség van a papságért, az egyház  meg a papság és a többi. Többségünkben teológiát végeztünk, s csak néztünk, mi van itt? Mit beszél? Ez egy olyan dolog volt, amin teljesen kiakadtunk.

Eddig azt hittem, hogy egy papnak is köztudott, hogy  az utolsó vacsorán Jézus Krisztus alapította az Oltáriszentséget, s nem az egyház, ami akkor csírában sem volt, a papság meg pláne nem. Krisztus az, aki mindennek az alapítója, aki mindennek az okozója, a papság pedig csak lassan, később alakult ki, tehát nem rögtön. Előbb csak őskeresztény hívők voltak, olvassuk el az Apostolok Cselekedeteit a Bibliában:  ”ApCsel 2.43 Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. ApCsel 2.44
A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. ApCsel 2.45 Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. ApCsel 2.46 Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. ApCsel 2.47 Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát.

A mise után mi összejövünk egy második imádkozásra, nem győztem hallgatni, hogy ide minek jövünk, egyáltalán minek járunk, meg hogy ez borzalmas stb. Nem kéne , hogy így legyen, de ez van.

Tudom, most sok ájtatos kereszténynek felcsúszka szemöldöke, hogy jövök én ehhez? Hát úgy, hogy maximálisan Jézus Krisztus szolgálom, és neki sem tetszene, az biztos!

Sajnos igazuk van, a szentmisét nem kéne főleg Úrnapján így végezni. Hol marad bevonzás a taszítás helyett? Így akarunk hívőket szerezni? Így nem fog menni!