A fügefa

 A fügefa

  

Nem véletlen, hogy mikor az Isten a világba születik, mindenkinek egy új életet ad magából, akkor a megváltozott életre hív minket.  

Jézus Krisztus Izraelben tanító útján egy fügefához ért, ahol lombokat talált, de nem volt még ott a fügeérés ideje. Az ember elgondolkodhatna azon, hogy földi szinten igaz, ha nem volt ott az érés ideje, hogy lehetett volna rajta érett füge. Jézus kissé mérges volt, tán éhes is volt és nem állt rendelkezésére a fügefa, pedig ha akart volna az Isten a semmiből is csinál fügét, de itt nem ez volt a cél..

Ez az egész „példabeszéd” az én szememben: Ő megmutatta nekünk, hogy egy idő után állandóan beérettnek kell lenned, hogy az Úristen tudjon rólad szakítani gyümölcsöt a többi embernek. Ez a beérés a mi életünkben egy lineáris vonal, valakinél 18, valakinél 35 év vagy több…, de lassan be kell éregetni, hogy az Isten szüretelhessen rólunk. Átvitt értelemben vigyük át az életünkre, a fügefa sem egy csemete volt, ez terjedelmes fa volt, ami alatt meg lehetett pihenni, nálunk is ez egy éltesebb kór, mikor már elvárja az Úr, hogy rólunk is gyümölcsöt szedhessen, amit a többi embernek lehet adni, ami nekünk elégséges lehessen az üdvözüléshez.

Visszafelé menet a tanítványok látták, hogy a fügefa tőből kiszáradt. Isten igazságtalan volt-e? Földi szinten tán úgy tűnik, igen. Ránk vonatkoztatva nem. Bizonyos érési folyamat van, ha minket úgy talál, hogy nem szedhet rólunk gyümölcsöt, akkor mondhatja azt, hogy befejeztem, ennyit vártam...! Leveszi rólunk a kezét, nem hárítja el a bajokat, gondolhatja: te nem értél be - mert nem is akartál…-, pedig én mindent megtettem érted. Vigyázni kell, mert valójában az Isten nem sértődékeny, olyan értelemben nem is bosszúálló, de tudja, hogy kit mire szánt, és kit mire hívott az életébe. Ha téged valamire szánt és te nem akarod felismerni, mert silánykodsz, egy darabig ezt lehet tenni, míg számon nem kér…, oda nem megy, hogy azt mondja, nem találtam rajtad fügét, száradj el. Ezt vélem nem kéne megvárni.

Tanítványok megriadtak, mert eleinte csak félig-meddig hittek Jézusban, nem volt előttük bizonyított, hogy 100% Jézus az Isten, csak gyanúval éltek. Amikor látják, hogy megátkozza a fát és az kiszárad, megijedtek ettől az erőtől, mert végig gondolták, hogy ők is mi mindent csináltak.

Ha elhinnénk, hogy az Isten teljes erővel bennünk van, és nem homályosítanánk el hitetlenséggel, feledékenységgel, ha mi valóban elhinnénk, hogy az Övéi vagyunk, akiket hatalommal hívott el, ha elhinnénk, hogy kiválasztott minket és az égi szekerén cipel, akkor erőnk, és kegyelem áradása elképesztő lenne. Ő azt kéri, hogy higgyetek az Atyában és benne. Higgyétek, hogy amit imádkozva kértek, elnyeritek, meg adatik nektek.

Isten adta, közvetítette Pável Márta

SZENTLÉLEK ÚRISTEN

 SZENTLÉLEK  ÚRISTEN

 

A Szentlélek léte érthetően magyarázva, így kissé szimplicizálva is, az immanens és transzcendens Isten „kipárolgása”. Ez a kipárolgás soha nem múlik el, soha nem volt úgy, hogy ne  lett volna a világban.

Az Univerzumokban is ugyanígy megvan az Isten lelkének a léte, és biztosítja azt, hogy az összes teremtett lény, még ha távol is jár Istentől, még ha nem is a tömény Fényben van, mégis van egy összeköttetése, egy szentségi párában vagyunk, a Szentléleknek nevezett isteni erővel.

Ez az erő bennünk is van, mivel bennünk Isten lelke van. Amelyik ember töltött a Szentlélekkel, vagy az Istennel /Jézussal (Szentháromság…), úgy a töltöttsége kisugárzik. Középkori képeknél látható ábrázolás az aura, a szent egyfajta szentségét jelzi,  ahogyan sugárzik. Az ilyen ember - sajnos nagyon ritka-, de jobban érzi magát az ember mellette, mert ez isteni erő állandóan áramlik.

Szentlélek Úristennél nem mondhatjuk azt, hogy csak Pünkösd napján jött el. Az emberiség megpróbál közömbös lenni, fölemelte úgy az ingerküszöbét, hogy ne érezze, hogy az Szentlélek itt van.  Ezért kellett egy csapás, egy fokozott fújás, fokozott jelenlét, ez volt a Pünkösd, amivel fölébresztette az elalvó érzékelést. Felhívta magára a figyelmet, hogy én itt voltam, itt vagyok, és itt is leszek, függetlenül attól, hogy ki érzékeli és ki nem. De jobb lenne, ha rám figyelnél, hogy itt vagyok. [1] A Szentlélek mindenhol áthatja a világot, és nekünk Belőle kéne tudatosan élnünk. Ezt a tényt a tudatukból az emberek kiiktatták. Amikor az ember prédikál, vagy tanít, a Szentlélek Úristen súghat neki. Ő egy figyelő kis ravasz, mert olyan, mint a szellő, hol gyengébben, hol erősebben fúj. Aki már érzi a Szentlelket, az érzi a változást, de aki nem érzi, mert el van foglalva a világgal az nem érzi a segítségét sem. Jó, hogy különböző a Szentlélek ereje, mert evvel folyamatosan tartja bennünk a figyelmet. Erősebb vagy gyengébb kegyelem van, most jobban súgott, most nem.

Az Úristen mikor magából helyet készített nekünk, az összes lénynek, a végtelen fényét erősen lehalkítva engedte, hogy veszítsen az energiából anyaggá tette, de a Szentlelket nem így csendesített le. Kegyelem szerint különböző erővel „fújatja”.   Az Isten egy végtelen jóságos tirisztor[2], aki pont annyira csavarja  a Szentlelket, az erőt, amennyire az Ő távoljáró, gyengécske lényei kibírják.

Tudjuk, Isten úgy működik, hogy ha jobban kibírod, akkor Ő rátesz, még egyénileg is emeli az isteni dózis adását már  itt a Földön is. Ismert a Bibliából:  egyiket felveszik, a másikat nem. Egyiknek nagyon csavarja az isteni fényerőt / kegyelmet, mert ő még bírja, s ha ezt látja,  akkor neki még ad.

Ugyanezt csinálja más dimenziókban is. Ahol sokkal jobban bírják, ott sokkal erősebben „fúj”, s lehet, hogy ha mi „fedetlen fővel”, lélekkel, eljutnánk a 10. dimenzióba  lehet, ki sem bírnánk, belehalnánk, mert olyan erejű lenne a Szentlélek Úristen.

Az Isten megteremtette a világot magából, és folyamatosan áramlik / párolog a világba akit Szentlélekként nevezünk, Soha, senkit semmikor egy percre sem hagyott magára. A Szentlélek Úristen közöttünk van, azon belül, még emberként is a tudatunkat, a belsőnket, mindenünket  áthatja, Ő az Isten éltető Lelke.  

Abba kell gondolkoznunk, hogy mennyire jóságos az Isten. Mennyi mindent megtesz értünk, mivel jobban ismer minket, mint bárki, mindig megfelelő módszerrel közelít felénk. Ha mi durvák vagyunk lélekben, ez megmutatkozik embertársainkkal való viszonyunkban, szülő-gyerek viszonyban, akkor a durvaságunk megakadályozza, hogy ezt a végtelen isteni kegyelmet, ami működik, a Szentlélek által, hogy ezt észleljük, felhasználjuk, éljünk vele. Ezért a mi ingerküszöbünk visszaszállítása kell, hogy törekedjünk, ami ma a durvult anyagi világ felé hajlik. Nekünk folyamatosan finomodunk kell, modorban, szeretetben, jóságban. Ahogy finomodunk, úgy a lelkünk is egyre érzékenyül, egyre jobban fogja érezni a Szentlelket. Ő örök társunk, mert ha eltávozunk a földi létből, nem kell félni, hogy meghalok mi lesz, mert Ő akkor is ott van. Feladat, tessék érzékenyülni.

Sík Sándor

Mi Éltetőnk ( részlet)

Mi éltetőnk - Szentlélek Isten!
Erősségünk - és tetteinkben
Útmutató bölcs támaszunk
Jöjj! ... Szent nevednek áldozunk….

 ….
Hogy tehetsége, tudni vágya,
Az Úr lelkének szárnyalása, -
Eszébe sem jut ... amint az állat,
Mit gazdája igába járat -
Semmit se lát, semmit se ért,
Izzad, lohol az abrakért.

…

  Oh szállj le ránk Szentlélek fénye!
Hogy bízzanak - a jobbra várók,
Ébredjenek - az alvajárók -
Hogy szemünk lásson! ... agyunk értsen! ...
És gyávaságunk - ne kisértsen! ...

Oh jöjj! ... hogy ez a Lélek éljen!
Hogy mindent átragyogva égjen!
Hogy lángra gyújtsa a világot...
S minden agynak - minden szívnek -
Igaz úton járó hívnek -
Ronthatatlan - halhatatlan -
Megnyissa - a Mennyországot! ..

Isten adta, közvetítette Pável Márta 2021.

---

[1] Ez éppen, olyan, hogy levegő az van rá sem figyelnek, de fújni kezdi szél - ami ugye levegő másként sűrűsödve -, akkor észreveszik.  

[2] Fényerő szabályozó

ÚRNAPI ESTI MISE, szomorú…

 Pável Márta

ÚRNAPI ESTI MISE, szomorú…

Aquila csoportunk több mint 30 éve van együtt, vannak köztünk tizenévesek is, de a többség negyven körüli. Mi együtt járunk misére, de nem mindig ugyanarra a helyre. Úgy véljünk, az Egyház és a templom a miénk is, sokfelé látogatunk, mivel szeretnénk látni lelkiséget,  a prédikációkat , mit adnak az embereknek Jézus Krisztus üzenete gyanánt. Érzékeljük az egésznek a hangulatát, hogy mi vonzó, mi kevésbé az. Lehet, hogy ez felháborítónak tűnik, de tény, sokszor olyan gyatra miséket lehet hallani, tele teológiai hibával, hogy ha nem akarom, hogy szétessen emiatt a csoport, akkor váltogatni kell, sajnos.

Tegnap is egy ilyenbe futottunk bele. Jelzem, nekem / nekünk Jézus Krisztus mindenek előtt, s nagy szünet után jöhet bármi más.  Mi Isten SASai=AQUILA időnként kijelölünk maguknak egy templomot, ahova többet megyünk, mert kevés anomáliát fedeztünk fel. Hát ez az a templom, ahova többször mentünk az, amiről most írnék.

A kántor egy volt énektanár, aki rettenetes tíz- tizenöt versszakos, ismeretlen, stílustalan, magyartalan, silány tartalmú, témátlan éneket adott elő, amiben olyan szavak voltak, ami a magyarban nem is létezik. Nem volt lelkisége, nem volt tartalma, szinte összehányt szavak összessége volt. Ezután mikor ezt kiszenvedtük - már láttam, hogy voltak, akik elővették a telefonjukat a templomban lévők közül, és azt nézegették. A kántor hirtelen átvágott egy teljesen másik énekbe, és nagy nehezen, úgy jó 10 perc után, vagy lehet, hogy több is volt, nem néztem, megszabadultunk tőle, akkor jött egy idő múlva a pap, hogy ünnepi hangulatunk  legyen.

Ennek a papnak a prédikációival eddig olyan nagy bajunk nem volt. De most ez úgy látszik, hogy az Eucharisztiáról nem tudott mit mondani, mert olyan össze-vissza kutyult volt, hogy azt már egy valós szenvedés volt hallgatni. Nem tudom szó szerint idézni, de egy dolog biztos volt, hogy a végén, amit mondott abban Jézus Krisztus nem szerepelt! De az Oltáriszentség, a papság, és az egyház az szerepelt, és ezeket összefűzte keresztül-kasul összekapcsolta, kb. így hogy a pap van az Oltáriszentségért, az Oltáriszentség van a papságért, az egyház  meg a papság és a többi. Többségünkben teológiát végeztünk, s csak néztünk, mi van itt? Mit beszél? Ez egy olyan dolog volt, amin teljesen kiakadtunk.

Eddig azt hittem, hogy egy papnak is köztudott, hogy  az utolsó vacsorán Jézus Krisztus alapította az Oltáriszentséget, s nem az egyház, ami akkor csírában sem volt, a papság meg pláne nem. Krisztus az, aki mindennek az alapítója, aki mindennek az okozója, a papság pedig csak lassan, később alakult ki, tehát nem rögtön. Előbb csak őskeresztény hívők voltak, olvassuk el az Apostolok Cselekedeteit a Bibliában:  ”ApCsel 2.43 Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. ApCsel 2.44
A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. ApCsel 2.45 Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. ApCsel 2.46 Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. ApCsel 2.47 Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát.

A mise után mi összejövünk egy második imádkozásra, nem győztem hallgatni, hogy ide minek jövünk, egyáltalán minek járunk, meg hogy ez borzalmas stb. Nem kéne , hogy így legyen, de ez van.

Tudom, most sok ájtatos kereszténynek felcsúszka szemöldöke, hogy jövök én ehhez? Hát úgy, hogy maximálisan Jézus Krisztus szolgálom, és neki sem tetszene, az biztos!

Sajnos igazuk van, a szentmisét nem kéne főleg Úrnapján így végezni. Hol marad bevonzás a taszítás helyett? Így akarunk hívőket szerezni? Így nem fog menni!

HA BETARTANÁNK A SZERETET PARANCSÁT…

 HA BETARTANÁNK A SZERETET  PARANCSÁT…

Biblia Jn 15,1212 Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én

szerettelek titeket. 13 Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha

valaki életét adja barátaiért. 14 Ti a barátaim vagytok, ha

megteszitek, amiket parancsolok nektek. 15 Már nem mondalak benneteket

szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak

mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam

nektek. 16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak

titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt

teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az

Atyától az én nevemben, megadja nektek. 17 Azt parancsolom nektek:

szeressétek egymást!

Ha ezt a parancsot, hogy szeressétek egymást betartanánk, akkor eluralkodna Földön jólét, az öröm, számolgattam kb.  mindenkinek max 1-2 órát kéne dolgoznia. Ha a szeretet parancsát betartanánk, nem lenne hadsereg, nem lenne fegyverkezés, nem lenne rendőrség, börtönök, utcai harcok, kulcs a zárhoz. Csodálatos világ lenne, ha ezt az egy parancsot betartanánk, de nem tartjuk be.

Másik oldala a szeretetnek, hogy mindenki azt szeretné, hogy őt szeressék. Az emberek nagy része nagyon önző, arra vágyik, hogy őt nagyon szeressék, de ő már nem akar szeretni, nem tudom, hogy miért gondolja, hogy neki több jár, mint a másiknak. Barátok, emberek között, párkapcsolatokban, többnyire akkor alakul ki a kölcsönös viszony, ha a másik szeretetre méltó. Kérdés, hogy valóban az-e? Ebben az esetben a szerelem becsaphat, mert nem biztos, hogy szeretetre méltó, akibe szerelmes lett az illető, annak ellenére, hogy Jézus Krisztus szerint mindenkit szeretni kell. A szeretetnél, fennáll még az a probléma, hogy valami érdek fűzheti az illetőt ahhoz, hogy kiharcolja a szeretetet véli, hogy neki jár. Hála többnyire elmarad, mert a mai ember érdek nélküli szeret vár, de magából semmit sem ad. Pedig az igazi szeretet önzetlen, még ha bele rúgnak, ha megsértik, ha bántják, akkor is újra és újra szeret. Pl. ilyen érdek nélküli szeretettel rendelkezik a kutya, akire nézve mindig elröstellem magam, hogyan tudja ez így tenni, milyen lélek lakik benne?.

Megbocsátó szeretet - kis időt igényelhet-, mert akár mit is tesz a másik, ha őszintén bánja, hogy mit tett veled, akkor rövidesen megbocsátasz. Biblia szerint  sokszor kell megbocsátani, de a mi emberi limitünk szerintem, úgy 10-12- nél sajnos kihal. Mert ha ennyiszer átvertek minket a szeretet jegyében, akkor már mint a süni úgy állunk az illetőhöz. Nézed, hogy mit fog produkálni, mert az a tapasztalat hogy fog, ugyanis kutyából ritkán lesz szalonna. ( S ez most nem volt keresztényi tőlem…) De fel a fejjel, a parancs az parancs, SZERETNI KELL...

Nagyon nehéz ez a szeretet dolog, mi szeretnénk, hogy szeressenek minket, és nagyon jó érzés, ha mi is szerethetünk. Elgondolkoztunk-e azon, hogy adok-e én lehetőséget, hogy szeressenek? Mert ha valaki meg akar ölelni a családban, de ő nem akarja, elhúzza magát, akkor a másikat óvatossá teszi.  Az iskolákban, már ott tartunk ha a tanár megsimogatja a diákot, akkor az pedofil gyanúba keveredhetne. Régen vertek is, és simogattak is az iskolában. Sokszor a szeretet megnyilvánulása is egy pofon, mert ha éppen rossz úton akarna járni a másik, éppen egy pofonnal fog segíteni a visszatérítésben, akkor az a legnagyobb szeretet béli jótett.

A szeretetet lehet magyarázni, és félremagyarázni. Vannak akik azt gondolják, hogy a szeretet meghatározása az a kritérium amit ő eldönt. A szerint várja el, hogy vele viselkedjenek, pl. nekem minden… rád nem is gondolok, sokaknak ez a szeretet kritériuma.  Téved, mert sokféle szeretet lehet, s van az a szeretet, mikor odaadja mindenét, de nem ölelget, nem dicsérget, hanem szorgalmasan dolgozva teszi, és megpróbál úgy némán, de segítő szeretettel jelen lenni a másik életében. Nem hangsúlyozza, hogy mit tett. Az emberiség olyan, hogy el is felejti, hogy mit tettél a másikért, mert önző, egoista, szeretetlen. Pl. nagyszülőket, szülőket magukra hagyják, egyedül halnak meg, amikor ők anno mindent megtettek, de hálátlan gyermekekkel már nem lehet beszélni.  

Szeretet az, amikor valaki életét adja a barátaiért, ilyen a mi Jézus Krisztusunk. Ezért nyilvánítják a vértanúkat szentté, mert ő életét adta Krisztusért. Nem tagadta meg, kiállt Krisztus mellett. A szeretet nem árul el. Ha valakit szeretek, akkor nem fogok a háta mögött rábeszélni, ha szeretem a másikat és hülyeséget csinál, meg kell mondani neki, de nem az, hogy kinevetem. Akkor gonosz vagyok. A szeretetnél nagyon sok dolog van, amit nekünk is meg kéne tennünk, nem biztos, hogy meg is tesszük, sokszor fel sem ismerik a kötelességüket. Mit mulasztunk el a szeretetben? Fokozottan figyelni kéne azokra, akiknek hálásaknak kell lennünk, szülők, nagyszülők, mert ők felneveltek minket. De ott vannak a kis beteg erejüket vesztett öregek, nyomorultak, akik addigi munkájukkal biztosítják a lehetőségeket akár az utódoknak is. Hálának és a szeretetnek együtt kéne lenni.

Cigányasszony vágya… - a Tv-ben láttam-, hogy ne omoljon rá a háza és egyszer kádban fürödhessen. A szívem vérezni kezdett, hogy lehet ez ma az országunkban, hogy ilyen szegények is vannak? Minden emberben Isten lelke van. Ha szeretsz, ezt el tudod nézni? Jól esik gazdagnak lenni, mikor más így nyomorog?

Mi a szeretet adósai vagyunk. Krisztus elsőnek szeretet minket és utolsónak sem hagy el minket. Mi a szeretetben lubickolunk az Úrtól, de annyit elvár, hogy az embertársaink iránt, akiben ugyanaz a lélek van, mint bennünk, hogy szeretettel legyünk, mindenki iránt. Ha valakibe beletörlőm a lábam, és rondán beszélek, és önző vagyok, lenézem, akkor én vétek a szeretet ellen, az isteni főparancs ellen..

Mindenki nézzen körbe magába belülről, hogy hogyan áll  ezzel a helyzettel. …

Isten adta közvetítette Pável Márta,

A JÓ PÁSZTOR

A JÓ PÁSZTOR 

 Megható ez a jó pásztor vasárnapja, mert itt nincs semmi nyomorúság, hanem Jézus Krisztus  a pásztor összeszedi az övéit, elmegyek az én juhaiért, s ők megismerik a  szavát, és hallgatnak rá. Ez lenne ideális kép.

Ma ez sajnos nem mindenkire mondható el, de Ő az a jó pásztor aki kapun megy be. Megfigyelhető, hogy aki velünk van az nyitottan jön, bár ilyen nagyon kevés van, aki pedig sunyi, az minden más módon próbálkozik, igyekszik bájolgással beférkőzni, majd a juhok szétkergetésével van elfoglalva, de eddig Istennek hála, sikertelenül. A tolvaj csak azért jön, hogy romboljon. Nehéz azt mondani, hogy biztosan, elsőre tudjuk ki a tolvaj és ki a rabló. Nem mindig tudjuk, százfelől jöhet, rombolhatja a lelkünket. Ez a mai világunkra fokozottan érthető.

Mert ezek a juhok mi vagyunk emberek, és mi Isten Sasai is, vezetőnk drága Jézus Krisztus. Beszéd után ismét szakadás támadt a zsidók között, meghasonlást okozott ez a jó pásztori beszéd. Gondolkozzunk, ma ugyanez lenne a helyzet, s többségnél milyen beszéd nem okozna meghasonlást? Ma minden egyes mondatunkba belekötnek, kiforgatják, nem jut el Isten közvetítése a tömeghez, nincs lelkük, sem fülük a hallásra.  Alig lehet mélyen és őszintén beszélni, hogy valaki a saját értelmezésében ki ne bukjon.

Az evangéliumban Jézus folytatta, én vagyok számotokra a kapu. Ez egy nagyon fontos mondat, az egyik legfontosabb üzenet, amit eddig nem kellőképpen ismertek fel.   

Egyre távolodunk ettől az igazságtól, pedig nekünk az, hogy a világba el ne vesszünk, rendkívülién fontos kijelentés; Jézus a kapu, Őt kell megtalálni, és az isteni kapun kell bemenni az öröklétre. Araszolnunk kell egész életünkben a kapuhoz, mert ha eljön a nagyot kongó vészharang, akkorra késznek kell lenni, hogy be tudjunk ugrani, és a Fénybe találjuk magunkat. Jézus megnyitotta a kaput, minket összeterel, mert Ő jó pásztor, félti a juhait, minket az isteni kapuhoz terelget, és aki más felé megy az végzetesen eltévedt. Tudjuk jól, hogy működik a pásztor nyájjal, nagyon vizuális példa;   aki a perifériára kerül, aki lemaradozik, aki nem a nyájba megy, azt elviszi a farkas, vagy elviszi a rossz erő.  

 Arra nagyon kell vigyázni, hogy az isteni kaput találjuk meg, és ne a periférián tartózkodjunk.

Isten adta, közvetítette Pável Márta

HIT ÉS TUDÁS

 HIT ÉS TUDÁS

 Pável Márta

Mai evangéliumi részben sokszor szerepel a hit szó/fogalom.  (Jn 3,16-)

Igaz, az egyházi tanítással szemben nem nagyon díjazom a hitet a tudás háttérbe szorítása miatt. A TUDOM  állapotot jobban szeretetem. Az a kérdés, hogy az embernél a hit megelőzi-e a tudás? Teológiában azt mondják, hogy igen, a hit nagyobb adomány, mint a tudás, mert ha hiszel, akkor még nem tudod, nagyobb odafigyelés, nagyobb szeretet, őszintébb tudattalan állapot, magadat Istennek odaadni. Azt gondolom, hogy ebben is lehet, hogy igazság van, de a hit bizonyos esetekben kicsorbulhat. Sokszor elhangzik, hogy azt hittem, és mégsem úgy volt. Ha a hitet nem követi bizonyos tudás Istenben, akkor szerintem, ha egy nagy katarzis él meg valaki, akkor nagyon könnyen az egész átfordulhat   nem hivésbe. Ebben a mai világban nem engedhetjük meg, hogy a hitünk átforduljon.

Mindig arra törekedtem a tanítványaimnál, hogy a meglévő, vagy a nem meglévő hit, tudássá legyen. Nálunk ez működik, mert tudás az, hogy elmélkedésben lelki szemeiddel látod Istent, tudod kivel beszéltél, tudod, hogy mit mondott, rengeteg csodát csinált az életünkben, ami kézzel fogható. Mennyi mindent megtudatott velünk a világegyetemről, a szerkezetekről, az írásokról, múlt életeinkről, az univerzumokról stb. Az Isten minket nem hiszegetési alapra állított rá, hanem egyfajta kemény tudásra.

Ismétlem, ez az Egyháznak nem kedves ez, nekik a hit az méltóságosabb, mint a tudás. A tudásból nem lesz hit, minek higgye, ha tudja.  A hitből viszont még lehet tudás. Így ha valamit megtudok, akkor azt már nem hiszem, s talán hozzásegített a hit, mert már tudom.  

Krisztus nem mondhatta a zsidóknak ott a hegyek között, a réten, hogy ti tudjátok ezeket. Nem tudják, nekik vadonatúj ez a kinyilatkoztatás. Ő nem mondhatta a tudást, csak azt, hogy ha elhiszitek, hogy Engem az Atya küldött? Elhiszitek, hogy csak Én mehetek fel a mennybe? Ott így végig kérdezi őket. Ő ott a pusztában a hit alapján próbálja megmagyarázni a zsidóknak, hogy mit akar az Isten. Tudatja, hogy világosságot akar, hogy haza akarja vinni, hogy ne vesszetek el, hogy nem büntetni jöttem, hanem szeretni benneteket stb.! Gyakorlatilag ez egy kinyilatkoztatott program, hogy miért jött ide Jézus, hogy mit akart, hogy az emberek elhiggyenek.

„Aki nem hisz ….” Egy igazán sötét ember nem hiszi Istent, tudni meg főleg nem akarja. El van telve magával, mindent kitalál, csak hogy ne kelljen hinni Istenben. Akikben világosságot gyújt az Isten világossága, ott már nem kell hinni, mert tudják. A hit egy kis ajtó a tudás felé. Szörnyű, hogy sok ember a hitnél megreked és nem is akar tudni. Sokkal egyszerűbb elfogadni azt, hogy hiszek, megvallani Őt.

 Mikor megkérdezed valakitől, hogy vagy az Istennel? Válasz sokszor: Hát hiszek valami erőbe, kozmoszba, univerzumba. (Ilyenkor én, amit gondolok róluk, az nem közlésképes.) Az ilyen emberek egy szóval sem mondják, hogy tudom, hogy van Isten. Ebben a lepusztult nihilista világban jobb az ő lelkének, ha elkeni az egészet, mint a sarat, mint  mikor az öregasszonyok vályoggal vakolták a földet. Ez fajta a „hiszegetek” nekem gyalázat és zavaró. De ha valakitől megkérdezed, hogy  áll Istennel és azt mondja, hogy tudom, hogy van Isten, akkor jó, már nincs is miről beszélni, mert mi egy oldalon állunk.

  Sok hitetlen azt mondja, hol van mutasd meg az Istent? Miért nem csönget be? Ha meg becsöngetne az lenne a baj. Miért nem szólt nekem, ha rosszat teszek? Hát igen, itt van hittan tanulás és tanítás hiányossága. Legnagyobb bűnök között van, hogy nem tanítjuk meg, sem felszínesen, sem mélységeiben  Istent a gyerekeiknek, rossz példát mutatnak, farizeusian viselkednek stb..

  Sajnos mi vándorúton lévő emberek  tudunk rosszak lenni, de mivel Ő annyira más, olyan hatalmas, megértő szeretettel bír, válaszul nem dob el minket.   Ő ha elesettek vagyunk, vagy nyomorultak nem hagy magunkra, csak kérni kell Őt, a végtelenül jóságos Istent. Nem lehet, hogy ne támogasson minket. Itt kell bekapcsolódni a hitünknek, ami még nem tudás, de azt már hisszük, hogy Isten mindenkor ott van nekünk, a lelkünk Tőle származik. Ő akkor is odanyújtja a kezét, ha addig  százszor is megtagadtad.   

Krisztus velünk él. Nekünk egy csodálatos Istenünk van!  

Békés, kegyelmekben gazdag HÚSVÉTOT kívánok 

JÉZUS TUDTA MI LAKIK AZ EMBERBEN

 

 2021.03.11.

JÉZUS TUDTA MI LAKIK AZ EMBERBEN…

Isten adta, közvetítette Pável Márta

Jn 2,13-25  Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe. 14 A templomban ökör-, juh- és galambkereskedôket talált, s az odatelepedett pénzváltókat. 15 Akkor kötelekbôl ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta. 16 A galambárusoknak pedig azt mondta:Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká! 17 Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van:  Emészt engem a buzgóság házadért  {Zsolt 69,10}. 18 A zsidók azonban

megszólították, és azt kérdezték tôle:  Milyen csodajelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?<< 19 Jézus azt felelte nekik: Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt! 20 A zsidók erre így szóltak: >>Negyvenhat esztendeig épült ez atemplom, és te három nap alatt fölépítenéd?<< 21 De ô a saját testének templomáról mondta ezt. 22 Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott. Jézus Húsvétkor Jeruzsálemben 23 Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan hittek az ô nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt. 24 De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, s mert 25 nem szorult rá, hogy valaki tanúságot tegyen az emberrôl; jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben.

Az utolsó mondat a legmegrázóbb az egész evangéliumi részben. Jézus nem bízott az emberben, mert tudta, hogy mi lakik bennük. Gondoljatok bele, milyen nehéz nektek is, mikor valakiről megvan a véleményetek, és mégis muszáj vagy vele együtt élni, és újra és újra beléd vágják a kést, és te tudod, hogy holnap és holnap után is újra megteszi, és mégis egymás mellé vagytok rendelve. Krisztusnak nem is lett volna muszáj ezt tenni, hogy eltűrjön minket a megbízhatatlanokat, akik nem valljanak róla színt, mert nyomorúságos lelkületűek, de mégse adta fel, nem ment el. Nem vágta oda a dolgokat.

Igaz, hogy amikor vásárcsarnokot csináltak a templomból, akkor elhagyta a béketűrése. Milyen lelkülete volt, hogy Ő tudta egyedül a Földönt, hogy ki az Isten. Egyedül Ő tudta, hogy milyen hatalmasság hozzánk képest, és Ő annak a kimondhatatlan Istennek megnyilvánulásaként volt itt. Persze, hogy az Atyáért való buzgóság emésztette. Az utolsó csepp véréig felháborította, hogy az ember semmit sem tisztel. Mindenből vásárcsarnokot csinál, pénzt harácsol, mindent megszentségtelenít, s nem csak a zsidó templomot. A te tested a Szentlélek temploma, tehát a te testedben benne van a Szentlélek. A benned lévő Krisztus felháborodhatna naponta azon (s naponta megéletjük Vele…), hogy te hogyan szentségteleníted meg: Kétszínűséggel, ármánykodással, hazudozással, alkudozással, lustasággal, és hálátlansággal, a legnagyobb a szeretetlenséggel. Krisztusnál akár jelképesen értelmezhető zsidók templomának, bazárrá, vásárcsarnokká tevése, s az vonatkozik mindannyiunk testére. Képzeld el, pl. aki a testéből él, képzeld el, hogy az Úrnak mit kell naponta végig élnie. Képzeld el, aki csak azon töri a fejét, hogy hogyan gyalázza, bántsa a másikat, cigánykodik, az Istennek ez hányinger, s hogy Ő még mindig ott van benned és még mindig megbocsát. Mi sajnos a testünkben állandóan elképesztő módokon bántjuk az Istent. Állandóan újabb és újabb kihívások elé állítjuk. Nekünk nagyon jó a fantáziánk abban, hogy újabb bűnöket eszeljünk ki. Kifogyhatatlan. A jóság, a jó ötlet, a megváltozni akarás az nincs. De, hogy milyen cudar dolgokat találjon ki az ember, az van.  

„A templomot újra építem!” Lehet, hogy pl. 46 évet éltél eddig, ez alatt csináltál mindent, ami miatt megérdemled, hogy az ellenség lerombolja a templomodat, mert ha nem védi tovább az Úr, erre a sorsra is juthatsz.  Be tudja dobni az Úr neked a lapot, miért ne dobná be? Ha te semmit nem teszel meg felé, akkor megvan a módszere, hogy hogyan zárja be ezt az Istennek nem gyümölcsöző életet. Istent nem fogja érdekelni, hogy hány kocsid van, hány milliód van a bankban, nem fogja érdekelni, hogy mit halmoztál össze, az fogja érdekelni, hogy te mit tettél meg Neki. És akkor leromboltatik a templom, a tested temploma is. Krisztus eljött értünk, de mi mindenféle módon romboljuk a templomát.

Kicsit álljunk meg, kicsit ébredjünk fel, kicsit gondoljuk végig, hogy mi keresztények vagyunk. A bennünk élő, befogadott Krisztust minden nap ne gyalázzuk szét azzal, hogy mit kell neki néznie. Amikor valami olyat akarsz tenni, amit nem kéne, akkor figyelj picit befelé, hogy Te Uram ezt látod, így is megteszem? Így is hazudok? Így is gyűlölködők? Így is szeretetlen vagyok? De előveszem az Urat, amikor bajom van; hogy jaj Uram, segíts. Van min gondolkoznunk, van tisztulni valónk, főleg magunkkal szembenézés kellene, most Húsvét közeledtével.