LEGELTESSÉTEK A NYÁJAMAT

 

Vasárnapi gondolat: LEGELTESSÉTEK A NYÁJAMAT

Ez a rész 2020.02.23. vasárnap hangzott el (Most nem az a evangéliumot elemzem) .  [1][1] ÉS a  [2][2]

Alábbi lábjegyzet szerinti Bibliai részt ajánlanám mindenki figyelmébe.

Az ószövetségben többször is előfordul a nyáj és a pásztor hasonlat/kép, sőt a prófétákkal üzeni az Úr, s ők közvetítik a szemrehányást, hogy az általa kiválasztott emberek (a lelki vezetők stb.) elhagyták a nyájat. Az Úr igen komolyan gondolja azt, hogy ha valakit megbíz azzal, hogy az ő által megmentett emberek vezetője, pásztora legyen, akkor azt teljes szívvel, erővel tegye meg! 1. uo. „ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból”. Ne a magukat hasznát nézzék. Az Úr visszatérő szemrehányása, panasza az ember ellen, hogy elhagytátok a nyájamat stb.

Ugye ismert az a kép, hogy a jó pásztor nem a juhok után megy és nem üldözi őket a kutyával, hanem elöl megy, nem nézeget vissza, mert tudja, hogy a juhok követik Őt. Isten nem politikai és egyéb haszonszerzésre hívta meg a pásztorokat, hanem népe felé az üdvözülést elősegítő szolgálatra.

A II. Vatikáni Zsinat határozata megfordította a pásztort, háttal áll – a mise közben – /szerintem/ a célnak, aki Isten, meg a tabernákulumnak és szembefordul a néppel, szinte jelezvén, hogy nem hiszek ám bennetek, hogy ti követni fogtok engem. Tán tudta, hogy a mai pásztorok egy része nem úgy viselkedik, nem teszi oda magát, nincsen példamutató hite, stb. hogy követhető legyen. Mint egy allegorikus jelzés ez, a mai elrontott viselkedésre alakított liturgikus tett. Visszájára fordítom, háttal az isteni célnak, de nézlek benneteket, ti jöttök-e, mert ebben nem vagyok biztos. Sajnos, erre oka is van. 

Jézus Krisztus ezt nem hagyja annyiban. Neki az életébe került a mi megváltásunk, s így, mint már többször, új, jobb, hűséges pásztorokat keres és ad a népének, akik valóban nem magukat, hanem az embertársakat szolgálják. Az Úr tetteit senki sem tudja betiltani, nem is kéne próbálkozni… mert erősen mások az erőviszonyok.

 A János evangélium is 10.1. erről szól. Mostanában mi sajnos többször is tapasztalhattuk – mert a viselkedésük is elárulja – milyenek a pásztorok/papok. Ha vélhetőleg valamit tudni akarnak pl.  nem jellegzetesen véletlenül, időlegesen felbukkanó emberekkel,     nem levelezgetőket kellene információt szerezni.  Tán a nyitott ajtón át, szemtől szembe megkérdezni a dolgokat. Kapnának választ, nagyon is őszintét. De nem, nem így mennek a dolgok.  Uo. „Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló;  Azt mondja az Úr tolvaj és rabló…”

A rendes pásztor…, az Úr mindannyiunkat a nevünkön szólít, mindenkit ismer és szeret. [3]A keresztény ember mára nincs jól tanítva, nem ismeri fel a logikátlan, hamis hangokat. Ezért tud elmenni szektába, ezért hallgatja meg a  lényegtelen dolgokat prédikáló papokat (pl. aki csak hitével küszködik s ezért csak nyelvi elemzéseket végez…), mert már – pont úgy, mint a török időkben – azt sem tudja a hívő, mi az eredet, mi az igazság, hogy becsapták-e vagy nem, meg van-e tévesztve.  A mai pásztorok közül  nagyon sokat nem neveznék annak, hanem papnak. Ő nem a juhok előtt jár, és nem a juhok barátja, és nem a juhok hazavezetője, hanem egy része megtévesztő, zagyva érdekeket szolgál, az Úr igaz szava helyett. Aki meg igazi – ilyen is sok pap van – Ők meg nem mernek szólni, valahol periférián vannak, ugyanis az egyház nem demokratikus.

Uo. „ 9  Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál…” Ez annyira egyértelmű. „Én vagyok az ajtó” ez számomra mindig mélyen megható. Jézus Krisztus szinte harsogva üzeni: Emberek, Ti vagytok a juhok, Én meg az ajtó, gyertek utánam, kinyitom az ajtót és ti bejöhettek. Micsoda csodás világ ez, ahol Isten eddig, hozzánkig hajol és ajtót nyit magából. De mára az emberek süketek és vakok lettek az isteni szóra, tettre, a papok pedig nem feszegetik le a rájuk ült ködöt.

Másik nagy baj a mai egyházi pásztorkodással, hogy nem lelki igények szerint, hanem életkor szerint szelektálnak, ha …válogatnának. De vannak olyan  juhok is, amelyek Isten hathatós segítségével lelkileg, spirituálisan jobban fejlettek, igényesek és és racionálisan ők nem fogadnak el mindenféle papot, mert nem előre viszi őket, hanem csak a maga szintjére akarja leépíteni, majd uralni. De akiket megérintett az isteni szabadság, azok nem fognak ebbe belemenni. Nem a XXI. századi kornak és igényeknek megfelelően működnek.

 Látom, sokan várnának magas szellemű, mély lelkiségű, misztikus beállítottságú pásztorokra. Ja, várnának, ha lennének… alig-alig fordulnak elő, őket viszont előbb-utóbb szentté avatják, ami jó, de sokkal több kellene, akit követni lehetne. Jézus Krisztus tudja, kik azok, akik elértek addig, hogy magasabb szintű pásztorra várnak, s mivel nincs, de Isten a szeretet, így Ő maga vezeti, az Isten után kiáltozókat egyre mélyebben magához.

         Az Úristen is azt mondja, hogy új pásztort fog helyettük adni, hogy ha nem teszik meg a dolgukat. Pontosan ezért senki ne gondolja, hogy be van betonozva a pásztorságába, még ha ők ezt is gondolják magukról.  Istent nem érdekeli, ki minek véli magát, csak az érdekli, világít-e, teszi-e a dolgát, vezeti-e haza a juhokat Hozzá. Ha nem ezt teszik, minek vannak? Ezt Isten nem akceptálja, nem a pásztor földi rangja, elképzelése magáról a lényeg, hanem hogy mit cselekszik az Istenért, teszi-e a juhok/az emberek hazaterelését. Segítik-e, hogy mindenki az Isten elé állhasson és győztesen térhessen haza. Teszik-e Úr megmentő tevékenységét, amiért a földre született, hogy üdvözülhessünk? 

Aki béres, az nem pásztor, ő a bajban elfut, és nem védi a juhokat.  Ma nekem így viselkedik a Ferenc pápa. Nem tudok másra gondolni, mikor a pápa (sok tette közül egy…) felszólította a keresztényeket, hogy a görög szigetekről fogadják be a (a többségükben hithű, mohamedán) migránsokat. Ellenséget a hátunkba? Nekem Ő a „farkas”, aki szét akarja kergetni a juhokat, aki azt akarja – nem tudom, tudja-e mit tesz…–, hogy az egyházunkba egyre több mohamedán templom (mecset) legyen katolikus helyett, hogy a  hívő nép többfelé szakadjon. Most ez történik! Nagy baj van, fogynak a hívők, kiürülnek a templomok! Nézni és látni kell, nem szabad ájtatosan, süketen szemet forgatni, nem szabad a  fejünket a porba dugni! Ez a kereszténység lassú elpusztítása. Viszont alig hallani a Ferenc pápától, hogy napi szinten meggyilkolt keresztények meggyilkolása ellen erősen kiállna, tenne valamit. Ami ma megy, az keresztényüldözés, gyilkolás és indirekt keresztény pusztítás.  Ez nem tűrhető!

         Nekünk, a csoportunknak Krisztus a feje, Krisztus megy előttünk, és Krisztust követni fogjuk. Jézus Krisztus ezt várja el mindenkitől, hogy kövessék Őt! Mi nem fogunk megalkudni, nem fogunk rablók lenni, nem fogunk olyat tenni, ami az Urat megbántaná! 

Mindannyian próbáljunk meg fényes csillag lenni Isten egén, mert ez rendkívül fontos, hogy megtegyük, mert mi Isten szolgálatára vagyunk.

Isten adta, Pável Márta közvetítette.

---

---

[1] [1] 1Pét 5,1-4 A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem -- mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese, amely a jövőben ki fog nyilvánulni: -- legeltessétek Isten nyáját, amelyet  rátok bíztak. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; nem  uralkodva a választottak fölött, hanem szívből, mint a nyájnak   példaképei. S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a  dicsőség hervadhatatlan koronáját.

[2]  [2] Jn 10,1-JÁNOS EVANGÉLIUMA

 1 Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló;  2 de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 

3 Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti.  ;  4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. 6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. 7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. 9  Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. * 10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. 

11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.  12 Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket.  13 A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. 14 Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, 15 ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért.

[3] Az AQUILA tagjai Jézus Krisztus akaratából mély lelki kapcsolatban vagyunk az Úrral, s ez egy csodálatos dolog.

BIBLIA SÉRTHETETLENSÉGE

 Vasárnapi gondolatok: A BIBLIA SÉRTHETETLENSÉGE

     Ennek résznek a megszívlelése nagyon fontos lenne mindenkinek, aki hozzá akarna nyúlni a Biblia bármelyik részéhez. Most itt Ferenc pápa őfelségének is ajánlanám, hogy aki eltöröl egyet is a legkisebbik parancsok közül, azt igen kicsinek fogják hívni a Mennyek országában, ha egyáltalán oda kerül. Máté 5. 17.[1] Az Írás kihangsúlyozza, hogy egy „i” betű sem tűnhet el. Direkt kihangsúlyozza az írás szentségét. Ezt anno Órigenész is felismerte, hogy van egy olyan része, amit elsőre látunk és így vagy úgy felfogható, hogy mi is van oda írva, de minden sorát tovább is érthetjük, egyre tovább, ameddig csak a tudatunk a kegyelemből is engedi.

Képzeljük el, ha tetszés szerint kihagynak, alázatlanságból feleslegesnek nyilvánítanának egy-egy részt - sajnos szóban ma már teszik is…-, vagy megbírálják, semmissé nyilvánítanák, így ennek a „rejtett” iratnak, aminek nagyon sok értelme van elveszne a lényege. S a következő századokat /ha még vannak…/, megfosztja a lehetőségétől is, hogy ő esetleg okosabb, Istenre nyitottabban, még mélyebben értse meg az evangéliumot. Tehát míg most írásban nem nyúlnak hozzá, és nem változtatják meg a szövegét, addig azt mondom, hogy jelenleg csak ezt az emberi csoportot teszik tönkre az egyedi értelmezésükkel, akiknek rosszul magyarázzák. Abban a másodpercben, amikor a Szent könyvhöz, a Bibliához hozzá nyúlnak, már az utódoknak azt a lehetőséget elveszik, hogy ők mélyebb megértésre jussanak. Felmerül a kérdés, hogy Jeromosék annak idején, ezen gondolkoztak-e így. Jeromosék talán inkább tiszta vizet akartak, érthetőbbé fordítani, de teljes bizonyossággal és részleteiben sem tudjuk, hogy milyen volt előtte. Nem tudjuk, hogy esetleg azok a szövegek, azok a fordítások, ami kicsit „kacskaringósabban”/ tán rejtettebben voltak írva, hogy rávezetett volna-e minket a mögöttes tartalomra, benne vannak-e? Nem tudjuk, hogy azok kikerültek-e, vagy nem.

Mint említettem Ferenc pápánk nagyon engedékeny, mondhatnám sajnálatosan liberális jellegű. Gyakorlatilag szépen felhígítja, liberalizálja az Isteni parancsokat, még jó, hogy meg nem simogatja annak a fejét, aki elköveti az Isten által tiltott tetteket. Az Isten nem ilyen engedékeny.

Éppen ma a templomba nézegettem a kereszt alakú festményt, ahol Jézus, Atya és a Fiú viszonya nagyon kitűnt. A fiú kb. negyede volt, ahogy az Atya halottan tartja. Belemélyedtem abba, hogy milyen nyomorult érzés lehetett az, hogy a végtelen Istenségből saját magát kiszakítja, emberi formában van és kiveti magát a viharnak, a gonoszságnak, kereszthalálnak és minden rossznak, amit akár ember is tehet Vele. Ahogyan ránéztem Jézusra, szívfacsaró volt, ahogyan élettelenül ott van az Atya kezében. Olyan volt, mint akit tényleg oda dobnak egy koncnak. Hát Ő dobta oda közénk/ utánunk saját magát, olyan fájdalmas volt[2], ahogy mélyen megnéztem, egészen elképedtem rajta, hogy ezért ezt így eddig figyeltem meg. Nem lehetünk a mondandóját illetőleg sem engedékenyek, mert Ő valóban halálosan komolyan gondolta!

Az evangélium további része pedig egymás közötti viszonyunkról szólt.[3]

„Aki haragot tart embertársának, aki embertársát ostobának nevezi” hát akkor időszakosan mindenki ott állhatna. Aki sokáig haragot tart a másikra, úgy, hogy a másik bocsánatot kért is tőle, vagy meg akar javulni, és akkor is kérlelhetetlen a másik, akkor az a másik buta. Buta, mert azt kapod, amit a másiknak teszel. Ne ítélj, hogy ne ítéltess, gondolom ez ismerős. Ha te nem tudsz megbocsátani embertársadnak, akkor ugyan hogyan várod el, hogy az Atya azt a nagyon sok minden rosszat, amit teszünk, megbocsátsa.

     S jönnek a másikra tett - szinte mindennapos - jelzőink: ostoba, bolond stb. Szerintem a mai szófordulatunkban a többi mellett sajnos, ez az ostoba még szép szó, liliomos jelzőnek tűnik.

„Aki azt mondja neki, hogy bolond méltó a pokol tüzére” ezen nagyon sokat gondolkoztam, hogy hát akárhogy is nézzük, de vannak köztünk valódi  bolondok, igaz ítélkezni, az nem a mi dolgunk…! Most vagy az a kérdés, hogy nem mondhatom meg és nem is gondolhatom, mert rögtön a pokolra jutok, de hát tényleg vannak bolondok. Láthatjátok, nagyon nehéz az evangélium szavait betartó kereszténynek lenni, alapvetően kell magunkat megváltoztatni.

Isten a haragtartást nem szereti és a farizeusi szemforgatást sem, hogy te az Isten felé, ergo fölfelé nyalsz, lefelé taposol, az Istent nem téveszted meg, ne is próbálkozz, ismeri a szívedet is. Ő pedig azt mondja, hogy nem kell az ajándékod, békülj ki a másikkal és akkor már tán ajándékot sem kell hoznod.

Nagyon fontos, hogy már nem is tudom eleget mondani, hogy a fő parancs: szeressük egymást. Az ostoba, meg a bolond, már ugye megbeszéltük, hogy nem ildomos mondani, mert a pokol jár érte, de az, hogy békülj ki az embertársaddal az is igen nagyon hasznos lenne, ha végezetül valóban kibékülnénk egymással. Ennek a módja is elég nehéz, sokszor vannak jogosnak tűnő sérelmek is. Valaki gondatlanságból elüti a szerettünket. Nem egészen ragaszkodás mentes, nem is tiszta az ember. Az kérdés, hogy mikor lesz olyan az ember, hogy tudjon nem közömbös, hanem érintetlen lenni, hogy ne gondoljam azt, hogy pl. verekednem kell. Nem biztos, hogy jó, ha beveszem azt a bizonyos tablettát… reggel, mert ez meg a cinizmus.

Ezek mutatják, hogy nagyon sokat kell még tenni, nagyon kell finomodni, hogy Isten kívánalmainak a saját érdekünkben eleget tudjunk tenni. Ez nagyon nehéz, de az biztos, törekedni kell rá.

Isten adta, tolmácsolta Pável Márta 

---

[1] ¹⁷Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. ¹⁸Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. ¹⁹Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.

[2] … hogy még a kántor rettenetes hamis orgonálását /énekét is  elfeledtette….

[3] Mt 5,21-26  ²¹Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. ²²Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. ²³Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, ²⁴hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat. ²⁵Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. ²⁶Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

A FÖLD SÓJA

 

 kép FB.

Vasárnapi gondolat

A FÖLD SÓJA

Ez egy nagyon kedves evangéliumi rész ez, Istennél a langyosság egybevág a sótlansággal, s egyik tulajdonsággal bíró emberrel sem lehet semmit sem kezdeni. Gyakorlatilag plusz mínusz nulla az ilyen, szinte mozdíthatatlan. Amikor Isten azt mondja, ti vagytok a föld sója, akit az Ő keze szór le az emberek közé, hogy ízt, éberséget, erőt, fényt, magára eszmélést adjon, mi ennek a cselekvői vagyunk és az Isten kezéből kiszórt sóval működjünk az emberekért. Ez egy nagyon nagy elvárásnak is tűnik, ha nem is gondoljuk át.

Aztán az evangélium folytatja, hogy mi vagyunk a láng, a fény, amit Ő gyújtott és azt nem lehet véka alá tenni. Nagyon sokszor előfordul az embereknél, meg nálatok is, hogy hisztek, de félősen hallgattok. Félősen hallgatni, mert diszkomfortos, mert jaj, mit szólnak hozzá, mert jaj még többet kérdeznek, és folytathatnám. Meg esetleg hülyének néznek, és ezért inkább félősen hallgatni célszerűbb(?) Isten azt mondja, hogy világosságot gyújtottam belétek, azt nem tehetitek az ágy alá, meg a véka alá sem. Azt nem lehet lefedni, annak látszódni kell, ezért gyújtottam a Fényt bennetek, hogy mindenki, az általam gyújtott Fényeteket lássa.   Én adtam nektek világosságot mondja Jézus, hogy akik Istentől közvetlen nem észlelik, azok is így kapjanak valamit. Vigaszra leljenek, még az is vigaszt leljen, aki nem is hívő, nem is tudja igazából, hogy mi történt, de a tudat alatt mégis csak megkönnyebbül. 

Jézus azt mondja, hogy világítson át a világosság az emberek előtt, mely Istentől kapott világosságotok. Ehhez, hogy világítani tudjatok, ehhez állandóan mindenkinek szinten kellene magát tartania, tehát az a jelenség nem játszódhat le, hogy kimentek innen és a kapuban már mindet elfeledtek és nem világítotok. Akik Isten emberei vagytok, nektek világítani kell non stop, tehát nem lehettek olyanok, mint a napelemes lámpa az udvaron, hogy nem kapott elég fényt és reggelre már nem világít. Az, hogy ti nem kaptok elég fényt annak nem az Isten oka, hanem a ti magatok, nem imádkoztatok eleget, nem hittetek abban, hogy az Isten a fényével töltötté tesz. Nem fogadtátok be kellő alázattal, tisztelettel, és a világ elvihette a világosságot, tehát úgy viselkedtek, mint egy napelemes de selejtes lámpa. De ezt nem tehetjük meg, annak a lámpának, amit Isten gyújtott belénk, annak reggeltől estig világítani kell, és látszódnia kell. Tehát Jézus folyamatos parancsot mondott ezzel a világítani kell, nem azt mondja, hogy tegnap világíts, holnap világíts, és ma világíts egy órát, hanem folyamatosan.

Ez egy gyönyörű dolog, mindig az Úristen azt kéri tőlünk, hogy legyünk toppon, csináljuk meg a feladatát és segítsük az összes többi embert. Az igaz, hogy nagyon sokszor, hallom a világba, hogy megkérdezik tőlem, hogy mi a fenének tőröm magam, mikor annyi hülye és gonosz ember van. Mindig azt szoktam válaszolni, hogy ha én meghalok, nem téged kérnek számon, hanem engem, hogy törtem-e magam. És nem azt kérik számon, nem azt kérdezi meg az Isten, hány gonosz, buta, érthetetlen ember volt melletted, ez nem kerül szóba, azt kérdezi meg, hogy te milyen voltál, te mit tettél. Nem védekezhetünk semmivel, mert a feladatot nekünk rótták ki, a világítást, a sózást, és a tündöklést, nem másnak és teljesen mindegy, hogy neked a világ mit mond, téged hogy ítél meg, neked toppon kell állni. Ott kell állni a bércen, láttatni kell magad, mert akkor szolgálod igazán az Úristent. Itt megalkuvásnak helye nincs. Gyávaságnak hely nincs. Azért, mert szól neked valaki, vagy megpróbál romba dönteni, vagy valamit csinálni, az nem engedhető meg. Bennünk erő van, és ezt az erőt sugározni kell, mert ezt az erőt az Úristen adta.       

Isten adta, tolmácsolja Pável Márta

APOSTOLOK MEGHÍVÁSA

 VASÁRNAPI GONDOLAT, APOSTOLOK MEGHÍVÁSA

A mai templomi prédikációban nekem tetszett az, amit a pap mondott, hogy egyik meghívott  sem kérdezte meg, hogy miért?

Ezen elgondolkodtam, ha az ember nem kérdezi meg, hogy miért választották ki, akkor szerintem; vagy buta, vagy nem gondolkodik, vagy természetesnek veszi. Vagy nem fogták fel, hogy ki Jézus és milyen óriási dolog történik vele. [1] Viszont mégis fel kellett, hogy fogják ki Jézus, mert mikor azt mondja, „hogy emberek halászává teszlek”   ezt egy sima halásznak, azok nem vonják fel a szemöldöküket, hogyan?  A halászok soha nem halásztak emberre. Tehát ott valamiféle spirituális erőnek, a Szentlélek általi működésnek kellett lenni, hogy ők elfogadták azt, hogy emberek halászai lesznek. Tovább gondolnám a pap gondolatát, de ekkor sem kérdezték meg a halászok, hogy mi az, meg, hogy hogy? Bugyuta kérdéseket sem tettek fel, hogy milyen hálóval, mikor tesszük ezt, stb.. Itt van egyfajta néma megegyezés, néma cinkosság, valami olyan működés, amiről nem ír a Biblia, amiről mi nem is tudunk? Ezen igazán érdemes elgondolkozni.

Mikor az Úr minket kiválasztott, nekem az első az volt, hogy nem hittem el, hogy kellek Neki. Ekkor  az ember megkérdezi, hogy miért engem? Miért engem, a senkit, a nőt, a falusit? Miért engem, aki méltatlan vagyok? Mikor többet kijelölt közülünk és meghívott minket a szolgálatára, ismét kérdeztük: Miért minket, akik nem vagyunk se szebbek, se jobbak, se okosabbak, mint a többi ember, akkor miért? Persze tudok rá válaszolni bizonyos válaszokat, mondhatnám azt, hogy régen így jöttem, így hoztam, így állapodtam meg, mert az Isten túl jóságos, de akkor feltehetném a kérdést, miért most?  Isten mindent tud, ismer  és azt is tudja, hogy meg fogom tenni amit akar tőlem, tudja azt, hogy nem hátrálok ki belőle, így megelőlegezte, mert tudta, hogy nem fogom elárulni.

Akkor itt van egy nagy felelősség.  Isten tudhatja, hogy te milyen vagy, és te nem tudtad, de te elfogadtad az Ő meghívását, akkor nekünk még fokozottabb felelősségűnek kell lenni. Tán úgy mondanám, hogy nagyobb félelem az embernek az, hogy ebbe a nagy kegyelembe bele ne bukjon. Ezzel vissza ne éljek, mert ez lassan bontakozik ki, hogy mekkora horderejű dolog. Eleinte az ember ebbe így nem gondol bele, hogy ezek a kiválasztások az Úrnál, milyen mélységek, milyen hosszú folyamatot vonnak maga után és milyen előre vetülése lesz ennek a jövőben. Mert mi itt csak egy másodperc töredékét látjuk ennek a végtelenített útnak. Amit mi elfogadtunk és ezen nagyon el kell gondolkoznunk, hogy ez tulajdonképpen egy nagyon szép dolog. És igazából csak hálásak lehetünk az Úristennek, hogy ennek mi SAS-ok részesei vagyunk.

Isten adta, tolmácsolja Pável Márta

---

[1]  Mt 4,12-23

   Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost kiszolgáltatták, visszavonult  Galileába. Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti   Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék, amit   Izajás próféta mondott: ,,Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri  út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; a nép, amely sötétségben ült,  nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény   virradt rájuk’’ [Iz 8,23; 9,1]. Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: ,,Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.’’ Amint elhaladt a   Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek   hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe;   halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: ,,Jöjjetek utánam, és én   emberek halászává teszlek titeket!’’ Azok pedig azonnal elhagyták   hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két   testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban   Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta.   Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. Jézus   ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az   ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a   nép között.

Templom megtisztítása

 JÉZUS MEGTISZTÍTJA A TEMPLOMOT

Ez az evangéliumi rész talán az, amit a legtöbben kiforgatnak (János evangélium 2,13-17[1]), s már hallottam olyat is, hogy azt mondták: Jézus egy agresszív lény volt. Ha valakinek kb. negyven éve alatt, fél kezemen megszámlálható jogos düh kitörése volt, akkor az, mindennek mondható, csak nem agresszívnek. Amikor az ember ezt a részt figyelmesen elolvassa, egészen elképed, hogy a zsidók képesek voltak még ökröt is bevinni a templomba, a juhokkal együtt.

Eddig, ez a most felismert tényállás, valahogy az én tudatomba   nem esett le. Gondold el, hogy egy templomban… az ökör nem szobatiszta állat, nem  pelenkával van és a kecskék is megtehették a magukét, meg szóval minden fizikai koszolás is volt. Magyarán szólva egy kis trágyadomb is kialakult, és senki ne csodálkozzon azon, hogy ennyi mocsok, pénzéhség, pénzváltók és galamb árusok kereskedtek stb. zsibvásárcsarnokká tették. El tudom képzelni Jézusnak az elkeseredett haragját, amivel ez Neki, az isteni léleknek és az emberek tiszteletlen tettei közötti szakadék miatt fájt...,  „kötélből ostort font” és azzal üldözte ki őket és összedöntötte az asztalaikat. 

Azért, ezt a képet egy picit jobban is nézzük meg. Jézus - mint köztudott nem volt két méteres (akárhogy is állítja a X diakónus)-, szóval a zsidó faj általában nem magas. Jézus termetre – s nem a feltámadás utána, mert akkor ugye más arca lett-, tipikus zsidó ember volt, aki olyan 170 körül  /± 10 cm/ körül lehetett és nem is volt kisportolt,  nem  növesztett plusz izmokat. Mégis megáll a templom közepében, mint egy Herkules ellenállhatatlan erővel közölte, márpedig innen eltűntök. Mindenkinek átment az a felháborodás, amit az Ő Atyja házáért érzett, hogy ezek mit mernek csinálni benne. Olyan fellépéssel, olyan határozottsággal reagált a zsibvásár okozóira, hogy egy szó nem esik arról, hogy bármelyik is visszaszólt volna, meg merte volna ütni, vagy meg merte volna kérdezni, hogy Te mit csinálsz, vagy azt mondja, hogy én nem megyek.

Jézusban amilyen tökéletes volt a szeretet, olyan tökéletes volt a templomában az elkeseredett tisztogatási akcióhoz az erő is.

Fordítsunk, most ezt vigyük át egy másik vonzatra, a mi házunk, a mi lelkünk, a mi templomunkba van Isten lelke.  1Kor 6,19. ¹⁹Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?  Jézus ugyanezt a tisztogatást végzi minden alkalommal, mikor gyónunk, vagy mikor úgy érzi visszaéltünk az ígéreteinkkel mi, akik elkötelezett emberei vagyunk, például papok, megszenteltek, sasok, stb. A mi lelkünk háza, a testünk. Akik fogadalmat tettek, Istennek önként, szabad akartból odaadták magunkat, aki innentől jogot formálhatott, hogy ebbe a házba /ami a mi testünk/ nem tűr el megalkuvásokat, zsibvásárt, hazudozást, ego dühöngését, a különböző manipulációkat, hogy variáljuk az életet, hogy tisztességtelenül kijöjjünk belőle. Ez pontosan ugyan olyan, mint a templom zsibvásárrá való tétele.

  Istenről egyszer nem hallottuk, vagy nem tapasztaltuk, hogy annál cselekedett volna, hogy felrúgta volna a szabad akarat betartását, aki nem adta oda magát Istennek, hogy az Isten kirugdalta volna belőle a bűnöket. A mi házunk, az pont olyan templom, mint az Ő temploma Jeruzsálemben. Ő szelíden, türelmesen meghagyja nekünk azt, hogy mi megengedjük Neki, hogy rávezessen minket arra, hogy mennyi ocsmányságot tartunk a templomunkba. De segít is, amikor lelkiismeret furdalásunk van, amikor álmunk van, vagy amikor nagy csapások érnek. Ezek jelzések, akkor oda kell fordítani az arcunkat és meg kérdezni Tőle; hogy mit tettem,  mit nem vettem észre, hogy ezek érnek engem?  Ő meg fogja neked mondani, nem korbáccsal fog szétverni, de rá fog mutatni, milyen rútságokat cselekedtél. Ennek a felismerése fog fájni annyira, mintha megkorbácsolták volna a lelkedet, mert egy olyan bűnöket szakíthat ki, amit addig fel se fedeztél.

Így, ha a templom megtisztításról hallasz, mindig arra gondolj, te is a Szentlélek temploma vagy, hogy Krisztusnak egyik főbb célja, hogy ne tegyük zsibvásárrá az Atya házát. Ne koszoljuk be, hogy ne vigyük be a mocskokat, hogy megszentelt legyen/maradjon az Ő temploma, a mi testünk. Azt gondolom, hogy ez a mai napnak a legfőbb üzenete.   

Tolmácsolta: Pável Márta

---

[1] Jn2,13-17
¹³A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. ¹⁴A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. ¹⁵Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, ¹⁶a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” ¹⁷Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: „Emészt a házadért való buzgalom.” 

A Miatyánkban átszellemülni

 Szeibert Márton

A Miatyánkban átszellemülni

Segíts Uram úgy imádkozni, ahogy te tanítottad nekünk! A sasok között, a sok tanításban, amikkel jóságodban elhalmozol, talán már kezd derengeni, hogyan is kellene imádkozni. Tökéletesítsd még ezt a képet, és segíts, hogy egyre élőbb imám legyen, legalább olyan, mint ennek az egónak az imája:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, nyisd ki a köztünk levő kaput, amit én zártam be. Most a buzdításodra újra nyitni akarok feléd, segíts meg!

Szenteltessék meg a te neved az én elmém számára, amely elme önmagában sötét, de a te szent neved átvilágítja. Az én elmém, amely az én egész világom, szentként tiszteljen, szeressen, imádjon! Az egész világ téged imádjon, mert szent vagy, és csak te vagy szent!

Jöjjön el a te országod, a te királyságod, a te birtokod. A te birtokod az egyetlen, amit senki nem birtokol, senki nem markol. Én markolom a saját birtokaimat, a saját vagyonomat, a saját mindenemet, amik valójában nem értékek. A te valódi értéked legyen mindenben és minden benne legyen, ó szent tiszta Igazság!

Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is! Nem elég, ha a múltamat neked adom minden ingóságaimmal, a jövőmet is neked adom, hogy minden pillanatot a te jóságod hassa át, és ne koszoljam be a világot a saját hamis akaratommal, hanem a te fényed hassa át a távoljáró gyermekeid megfáradt szíveit!

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, mert a te gondviselésed hiányában testünk és lelkünk is a sorvadás útját járná. Add meg azt, amire szükségünk van, és minden nap azt add meg! Minden nap tőled kérem, és minden nap tőled kapom.

És bocsásd meg a vétkeinket, bocsásd meg, hogy elfordultam tőled, hogy nem akartalak meghallani! Tiéd mindenem, üresen állok színed előtt. Bocsáss meg, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Uram, senki nem bántott engem annyira, mint én téged, ezért ha lehetséges, ne csak annyira bocsáss meg nekem, amennyire én másoknak, hanem inkább isteni teljességeddel bocsáss meg nekem, és én emberi tökéletlenségemmel belátom, hogy már nincs mit megbocsátanom senkinek.

És védj meg Uram minden kísértéstől, hogy a te pici megcsiszolt gyémántod újra sárba ne essen! És szabadíts meg a gonosztól, ne hagyj sötét bugyrot bennem, ne legyek semmi, ami nem te vagy!

Ámen!

VÍZKERESZT

 VASÁRNAPI GONDOLATOK…  VÍZKERESZT 2020.01.12.

KEDVES OLVASÓ. EZENTÚL -2020.01.01-től kezdve- HETENTE - szerda körül -KITESSZÜK AZ ELMÚLT VASÁRNAPI GONDOLATAINKAT, MELYET ISTEN ADOTT.  KÉRJÜK, HA TETSZETT OSSZA MEG. KÖSZÖNJÜK. A gondolatokat közli Pável Márta kat. hittanár, beírják az AQUILA Közösség tagjai.

Máté 3.13 Jézus megkeresztelkedése.

13 Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. 14 János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” 15 Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. 16 Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. 17 Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

   Ma Vízkereszt van, Jézus megkeresztelkedésének ünnepe van. Az előbb azon gondolkoztam, hogy jól tudjuk nagyon egyszerű tanítást, hogy élő vízben lehet csak keresztelkedni, amiben a hal megél, tehát döglött vízben nem. A Jordán mellett, amibe Jézus megkeresztelkedett, annyi hal volt, hogy áprilisban a part mellett a küszök ezresével zajongtak, már amennyire a halak tudnak. Ez nagyon is bizonyította, hogy ez tényleg élővíz.  

    Viszont amikor az embereket megkeresztelik, nem lehet tudni, hogy meddig fog tartani nekik ez a lendület. Ha kiskorában viszik keresztelni a szülei és nem úgy nevelik, akkor ez viselkedésére nem hat. Ha nagyobb korában megy, akkor 18 éves korában vagy 19, egy szerelem simán kiütheti. Kinél gyümölcsöző a megkeresztelkedés? Felnőttnél se biztos, mert lehet, hogy valamiért csak meg akart keresztelkedni, azután eddig tartott. Legszomorúbbnak azt találom, amit saját magam is tapasztaltam, hogy megkeresztelt emberek Istenhez csalfák, pl. gond nélkül elmennek Buddhához menedéket kérni. Nem is tudom, mit gondolnak, tényleg nem tudom ..., vagy elmennek baptistákhoz bemerítkezni. Azért valamit meg kéne jegyezni, hogy a keresztség letörölhetetlen ontológiai szentség. Az más dolog, hogy ha valaki nem él vele, de az akkor is ott van. Nagyon szomorú, hogy az emberek szemében minden devalválódik, még a keresztelkedés is. Ilyenkor az Úristennek, az Ő nevére, az Atya-Fiú-Szentlélek nevére „megkeresztellek Téged”…,   az Ő nevére keresztelték meg, így emberként az Öve,  de sokakról mintha fújna a szél és lefújja ezt a tudatot,  nem érzi azt, hogy ő keresztény lenne, hogy  neki már így kéne élnie. Ilyenkor vízkeresztkor ez az egyik szomorú dolog, ami eszembe jutott.

Viszont az evangéliumban benne van, hogy lemerül a vízbe és felemelkedik, ez két fontos szó. Ha az ember a keresztségét megéli, akkor belemerül Istenbe és szinte elhagyja régi önmagát, felemelkedik egy újfajta ember, akin rajta van a keresztség jele, aki egy megmásult emberként kerül ki ebből az aktusból, ettől a szentségi eseménytől.  Az evangéliumból olvashattuk, hogy János és Jézus egy pár szót vált a keresztelkedés előtt, mindkettő nagyon jól tudja/mondja. Jézus azt mondja Jánosnak, hogy: Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.”   Ez nem azt jelenti, hogy ez egy színház volt, hanem azt jelenti, hogy nem Jézusnak volt erre szüksége, hanem nekünk! Jézus keresztség nélkül is ugyanaz volt aki… ISTEN. Úgy illik, hogy mi mindenben kövessük az Urat, kövessük Őt ebben is, hogy Ő megkeresztelkedik. Ő nagyon jól tudta, hogy ez évezredeken keresztül működni fog, ez egy beavató aktus lesz, egy bevezetés, hogy azután kinyíljon és a keresztény hitét megélje.  

 A megkeresztelkedés után tudjuk, Jézus elvonul a pusztába. ez is mutatja az embereknek, hogy a megkeresztelkedés, egy kezdet. Egy kezdet, a keresztségnek a fölvállalása jelenti, hogy más lettél, nem vagy ördög cimborája, mert te keresztény vagy. Ennek a megvallása kell, de ezt már nem akarják az emberek tudomásul venni. Helyette sokaknál valami népünneppé torzult. Mára tapasztalható egyes népeknél nagyon divat lett, hogy még kocsit is vesznek a gyereknek, meg kilós láncokkal, meg világra szóló lakodalom van a megkeresztelkedéskor. De csak remélni tudom, hogy így is nevelik őket és utána nem ezekből kerülnek ki pl. Isten ellen ágálók, vagy éppen a nőfuttatók.  Azt még nem kifogásolnám, hogy vesznek egy aranyos kis fülbevalót a kisgyereknek, de nem akkorát, hogy utána akkora füle nőjön, mint Buddhának. Vagy kap egy aranyos kis láncot egy kereszttel, de ne horpassza be a mellkasát, mint elrettenve egyes népeknél ezt látom, hanem szolidan jelképezze ezt a kezdetet, hogy hordhassa fiatal korában is. Sajnos  s ez ellen is küzdeni kell, lassan olyan lesz a keresztelés is, mint a Karácsony … Jézus elveszik és marad a külcsín, meg az ajándékozás – persze nem Jézusnak, hanem magunknak. A megkeresztelkedés is átment ilyen össznépi dínom-dánomba. Mindig azt érzem, hogy oda szeretnék menni és megrázni őket és megkérdezni, hogy meghívtok engem majd 10, meg 20 év múlva is, hogy láthassam mi is van ezzel a keresztséggel. Látszani fog majd a gyümölcse? Úgy fogtok élni? Mert úgy nem érdemes megkeresztelkedni, hogy hazudni járunk Isten elé, persze nem a kisgyermek hazudik. De ki hazudik? A szülője és a keresztszülője, aki vállalja keresztény nevelést?  Vagy talán azért, hogyha nem bírna a gyerekkel, legyen még valaki, aki rászól. Azután elég gyakran olyan is van, a gyerek felnő és kineveti mind a kettőt és egyikre sem fog hallgatni és azt csinál, amit ő akar. És ott marad két pár ember, a szülők meg a keresztszülők, lelkiismeret furdalással, hogy mit tudtam én tenni? Ha jól emlékszem kétszer lettem bérmaszülő, mind a kétszer mind a kettő más útra tért. Felnőtt embernél nem tudtam mit csinálni, sajnos szabad-akarat van.

Őszintén azt tudom nektek mondani, hogy nagyon nehéz dolog, hogy ezt az első beavató szentséget, úgy vegyük magunkhoz, úgy éljük meg, hogy hathatós legyen az életükbe, s ha nem magyaráztuk el a gyereknek, mikor csecsemő korában odavittük, de még mindig nincs késő. Még mindig nincs késő,  nekünk is megújítani… Hiszek egy …, a gyertya, meg vízszentelés, meg minden van ilyenkor, azért, hogy a megkereszteltet emlékeztesse arra: hogy  figyelj jól, ott voltál gyertyával fölötted, fehér ingecskét, meg gyertyácskát, meg lapocskát kaptál, hogy te keresztény vagy. Nem azt mondom, hogy kereteztesd be, de belül be kellene keretezni és megélni azt, hogy tényleg kihez tartozunk, hogy tényleg az Úristenhez tartozunk.

Végezetül nem tartozik ide, de ma reggel azon gondolkoztam, tévedés nem essék, nem voltam depressziós, mikor megint láttam az ausztrál képeket, ahogy minden leégett, hogy legszívesebben sírnék. Azok az állatok is, amik megmaradtak … füvet sem találnak. Azon gondolkodtam, hogy ezen el lehetne szomorkodnom naphosszat, mert ez valami tragédia. Azután  elgondolkodtam azon, hogy a kórházban láthatjuk nap, mint nap, a rákban vergődő, sokszor a székletükben fekvő betegeket. Azután láthatjuk az emberi mulasztás miatt megvakult embertársainkat. És láthatjuk, hogy mennyi nyomorúság van a Földön és tulajdonképpen, ha a szívünkre vennék …. Vagy a lezúgott repülő, látod a zokogó hozzátartozókat. Olvasom, hogy a nő a repülőről írt egy sms-t a férjének, hogy úgy érzi, hogy baj lesz, és baj lett. Ha csak ezeket néznénk, naphosszat sírhatnánk, de senkinek nem javaslom. A részvétet, azt, hogy a Föld nem egy örömtanya, azt azért ne felejtsd el.  Elgondolkodtam azon, hogy mennyi baj van a földön és ahhoz képest Magyarország milyen jó helyen van, mintha Isten tenyerén üldögélnénk. Az egyik oldalon itt van a világban nagyon sok természeti csapás- amiből mi nagyrészt kimaradtunk…-! A másik oldalon pedig ott vagyunk mi, a lelki nyugalmunk, amit az élvez, aki kinyitotta Istennek a szívét, annak békéje van. Sajnos azt nem mondhatom, hogy minden magyar kinyitotta. De mi megtettük, imáink szállnak az országért is, szenvedőkért is, lehet Istennek számít, mert mi egy csoportként ezt tesszük, még mindig jobb helyzetben vagyunk, mint a többi nép. Én azt gondolom, hogy fölöttünk Isten keze van. Nekünk mindenféleképpen az Istent áldani kell, és örvendezni, nem a mások baja fölött, azért pedig mélyen imádkozni kell, részvéttel kell lenni. Ma elküldtem nektek a földrengés térképet, láttátok, hogy Magyarország milyen védett terület? Láttátok hova vezényelték az őseinek minket? Veszitek az adást? Veszitek, hogy a szíveteknek hálával kellene tele lennie? Ha már az Isten így magához vett minket, ha már az Istenek a sasai vagyunk, akkor minden nap örvendezve ébredjünk, és hálás szívvel feküdjünk és az egész napunk a köszönet jegyében teljen, hogy mi rosszabbul nem járjunk.  

 Mindenkinek nagyon ajánlom a hála érzetét, … nyitott kézbe lehet adni, zártba soha. A nyitott kéz a hálás kéz, nyitott szív a hálás szív, ha összecsukod, abba senki nem tesz semmit, és a szívedbe sem. Ezt ne felejtsd el!