ISTENI HATALOM A HETVENKETTŐ TANÍTVÁNYNAK IS

 ISTENI HATALOM A HETVENKETTŐ TANÍTVÁNYNAK IS

(Lukács 10.17.)

Ritkán esik szó a hetvenkét tanítványról, mindig csak tizenkettőről. Tudjuk, hogy Jézus körül a legbelső kör volt a tizenkettő, utána a hetvenkettő, meg volt egy kb.  „1. Korintus 15:6 Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak”  kör is, amiről még kevesebbet tudunk.  Mint az evangéliumból is kitűnik, hogy ennek a nagyobb körnek (72) is parancsot adott, hogy a nevedben gonosz lelkeket távolítsanak el és engedelmeskedtek is nekik a gonosz lelkek. Azt nem írja, hogyan működnek, milyen típusú gonosz lelkek engedelmeskedtek nekik. Jézus azt mondta, hogy láttam a sátánt, mind a villám úgy bukott le az égből.

 Van-e nekünk olyan öntudatunk Istenben, hogy így elbánjunk a kísértő erővel, s mi ezt el hisszük-e ezt magunkról, hogy képesek vagyunk rá? A hetvenkét embernek sikerült a gonosz lelken uralkodni, és valószínűleg nem voltak úgy felkentek, mint a 12-ek. Nem voltak - legalább is nem tudjuk…-, meghívva apostolnak. Az apostoloktól sehol sem olvasható, hogy így dicsekedtek volna ”sikereikkel”, mint a hetvenkettek.

Adott-e nekünk, vagy mindenkinek Jézus Krisztus olyan erőt, hogy az ellenséges erőn úrrá legyünk, tudjuk-e nem fog ártani nekünk semmi. Félek, hogy nem. Nincs meg bennünk az a „hatalom érzet” amit Istentől kaptunk, hogy én legyőzőm a világot, velem nem lehet kikezdeni, rajtam nem fogtok uralkodni, nekem nem fog ártani semmi sem. Egyrészt Szent József hatására van a koronavírus miatt bennünk, hogy rajtunk ez nem foghat, mert ott van József és imádkozik értünk. Tehát ezt is „kiadtuk bérbe” Józsefnek, mert tudjuk a gyengeségeinket. Ami nem baj, mert a gyenge ember mankókat keres, aki nem tud menni annak, mankó kell. De az Isten ezt saját magunknak is „kiutalta”, főleg, hogy elköteleztük magunkat Vele.

Itt a hetvenkettőnek adta meg, nem is az apostoloknak, akik olyanok voltak, mint a sasok, függetlenül attól, hogy felkentek-e vagy nem. A legnagyobb ellenségen is uralkodhattok.

  Ha odaállnál és hathatósan tudnál küzdeni, támadni, ha hathatósan győzni tudnál, de mi nem tudunk győzni, a papság között sem jellemző, hogy így lenne. Miért is? Gyengék vagyunk. Az Isten adta ezt az erőt és sajnos az látszik, hogy hétről hétre nem hisszük el. Ránk áll, hogy ha mustármagnyi lenne a hited és azt mondanád a hegynek, hogy ugorj, a tengerbe, akkor beleugrana. Az ember azt hiszi, hogy van hite, mindenki azt hiszi, hogy ez működik, de nem elégséges! Így mindenkinek magában kellene roskadni és azt kell önkritikusan mondani, hogy még mindig kevés vagyok. Valamit nem csinálok jól. Valamit mélyen nem hiszek el, hogy működne. Valamit a világgal kioltok. Annyi felé futok, hogy nem tudok koncentrálni arra a pontra, amit az Isten mond. Szétszakadok. Olyan vagyok, mint a kocsinak a lámpája, ami nem olyan mint a lézerfény, amivel égetni lehet. Ebbe a szétszakadásban, szétszóródásban vagyunk mi képtelenek azt megtenni, amit az Úr mondana.

Jézus Krisztus azt mondja, hogy nem fog ártani nektek semmi. Ezt mindenki nagyon szeretné hinni. Ezt talán jobban elhiszed, hogy nem fog neked semmi ártani, mint azt, hogy te skorpiókon, kígyókon ugrálj. Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy a második mondattal indítunk. Nem fog ártani nekünk senki, mert bennünk van Krisztus. Krisztusnak, hogy nem tud  ártani senki, mert Ő az Isten? Mi hordozzuk ezt a szentélyt, befogadtuk Őt magunkba, hogy lehet nekünk ártani? Ha ezzel a tudattal élünk, hogy nekünk nem tud ártani semmi, de sok olyan skorpió és kígyó ember van, akire vigyázni kell.  Így visszafelé fordítva lehetne erőnk.

Nevetek fel van írva a mennyekben. Mi Isten kitartunk az úton.   Ma hogy éltünk? Eddig hogy éltünk?   Mindennap teszel-e   valamit, hogy ez az úton   megmaradj?

Isten adta, leírta Pável Márta

Zörgessetek…

 Zörgessetek…

  Lukács 11. 9. alapján

 Ma elhangzott a szentírási részből: Az én gondolataim, nem a ti gondolataitok. Ez az izajási -ami elhangzott- gondolat az Úrra jellemző, s ez sok konfliktust, meg nem értést okoz az emberekben. Az én logikám szerint elgondolok valamit, az Istennek sokszor nem úgy van. Az én emberi logikámat sok minden befolyásolja, az Úrét az isteni igazsága hatja át. Nekünk mindig meg kell hajolni Isten igazsága előtt. Elmélkedésben sokszor látjuk és mondjuk is, hogy nem is gondoltuk volna, hogy így van, pedig így van. Mi másként gondolkodunk, mint az Úr. A mai evangéliumban,  ott az van, hogy a béres az utolsó óráiban…, összefügg azzal, hogy az Úr gondolata, meglátása, véleménye, meg az akarata mennyivel másabb, mint a miénk. Csak valamit ne felejtsük el, hogy az Úr VÉGTELEN. A végtelenből nézve a mi életünk, a mi kis nyomorúságunk… semmitmondó. Az Úristen az életedet, a célodat, milyen voltál, milyen leszel, mi a jövőd, mi volt a múltad, mindent egyben lát benned. Sokszor neked ember úgy tűnik, hogy nem úgy döntött az Úr, ahogy neked jó, vagy ahogyan te elképzelted, mert az Ő döntése teljesen más.

Viszont, ha az ember egy kicsit is intelligens és hívő, akkor azt mondja, hogy én elengedem az én akaratomat, mert én csak buta tudok lenni, és átadom magam az Úrnak, hogy legyen meg amit Ő akar. Innentől fogva ne azzal foglalkozzunk, hogy az Úrral nyomorultul vívjunk állandóan.  Egy biztos, hogy nem te győzöl. Egy olyan harcban, ahol egyértelmű, hogy vesztes vagy, szerintem elmebeteg, aki neki áll küzdeni, ellenkezni. Az albán légelhárítás mindig veszteséget takar. Szerintem, aki ebben a pozícióban van, hogy sas, akkor ez kizárja azt, hogy ő vívjon. Itt a kapituláció mehet csak, ezerrel. Gyönyörű az élet Istennel, és szörnyű nélküle. Istenben kell bízni, nem emberekben.

Kitartó ima. Azt mondja az Isten, hogy keressetek, zörgessetek, kérjetek, nem azt mondja, hogy kérj, zörgess, hanem folyamatosan csináld. Mi talán több milliószor mondtuk az Úrnak, hogy nem. Ő azt mondja, hogy többször zörgessetek, de nem mondja hányszor. Ahányszor szükséges. Keressetek, könyörögjetek, imádkozzatok, és azt mondja, hogy kérjünk. Az Isten bíztat minket arra, hogy merjünk felé fordulni, kérni, bezörgetni Hozzá, elpanaszolni neki a bajunkat, meghallgat, de lehet, hogy elsőre nem fog segíteni. Nekünk el kell ismerni, hogy az emberiség hazudozó. Ez a megbízhatatlanság benne van a vérünkben, nekünk sokszor el kell nekünk valamit mondani, hogy rögzüljön, és ha az első kérésre ugrana az Isten, lehet, hogy nem is gondoltad komolyan. Mi lenne, ha mindent rögtön megadna? Káosz.  Mi megszoktuk, hogy nem teljesednek a kívánságaink elsőre. Ezért aztán mindent kérünk. Ha tudnánk, hogy elsőre teljesedik /nem tennéd…?/, pl. kívánod, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene, és ha látod, hogy megdöglik csodálkozva ott állnál, hogy ez tényleg megdöglött. De miután nem döglik meg a szomszéd tehene, innentől fogva átokfecsérlő leszel, hát minden meggondolatlanúl mondasz, mert úgysem teljesedik, te meg – magad kárára…- szórod magadból a sarat. Csak egyet felejtünk el, hogy a negatív energia visszahat ránk. Nem döglik meg a szomszéd tehene, de beláthatatlan időn belül te fogsz károsodni.  Sajnos ezt nem látod, ezt eddig senki sem tanította meg, hogy semmi sem vész el, maximum visszahat. Isten nem adja meg elsőre, mert tudja, hogy nem egészen vagyunk normálisak, tudja, azt hogy milyenek vagyunk, tudja azt, hogy nem gondoltunk át semmit, és sokszor becsaptuk őt is, magunkat is. Nekünk kitartónak kell lenni a kívánságainkban is, meg a tetteink következményeit is látni kéne.

Isten tökéletes és nagyon, nagyon jó szülő, csak egyet felejtünk el, hogy az Isten nem felejt, a legjobb pedagógus. Az Isten nem fog neked olyat megadni, ami káros lesz később, mert Ő tudja, hogy milyen vagy, mit csináltál előzőleg.  Itt egy alázati faktor van beiktatva, hogy próbáld meg elfogadni, hogy a végtelen mindenséghez, aki a tömény Fény, hogy belakjuk magunkat és az első tény amivel belakjuk magunkat az alázat. Ebbe nem fér bele, hogy a tízparancsolatot megzongorázom, nem fér bele, hogy dacolok, nem fér bele, hogy megtagadom, nem fél bele, hogy én egoista vagyok, ebbe csak az fér bele, hogy megvárom, míg az Úr belém költözik, és a Fényével fölemel. Akkor megszűnik a végtelen kisebbségem.  Megszűnik a nyomorúságom, akkor láthatom az Ő végtelen ragyogását. Szó szerint láthatom. Ezt ajánlja fel az Úr, hogy kiment ebből a nyomorúságos szigetekből, mazsolavilágból. Ezt kéne nekünk egyre tudatosabban, valóságosabban megélnünk.

Isten adta, Pável Márta leírta

MEGBOCSÁTANI ….70X7-szer?

 MEGBOCSÁTANI MENNYISZER KELL….70X7-szer?

Mt 18,21-35
   Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: ,,Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán    hétszer?’’ Jézus azt felelte neki: ,,Nem azt mondom, hogy hétszer,   hanem hogy hetvenszer hétszer [Ter 4,24]. Hasonlít a mennyek országa   egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az   elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal   tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy  adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és  úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ,,Légy  türelemmel irántam, és mindent megadok neked.'' Megesett a szíve az   úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt,  fojtogatta és követelte: ,,Add meg, amivel tartozol.'' A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ,,Légy türelemmel irántam, és megadom neked.'' Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását. Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ,,Te gonosz  szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem  kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?'' És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak,  amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.’’
_______________________________________________

A hetvenszer hétszert mindig kifogásoltam, mert én ezt túl soknak találtam. Viszont ha magam felé fordítom a dolgot, akkor meg már lehet, hogy kimerítettem ezt a keretet. Azért van e rész után a szolgai hasonlat…. Az Úr nekem csomó mindent elenged, mi meg mindenkitől követelünk mindent.

De legfőképpen nem is a pénzzel vagyunk így, hanem a sértésekkel, a pletykálkodásokkal, a gonoszsággal, a rosszindulattal. Ezek azok a dolgok, amikben sokszor igazság is van, s azt nem szeretjük szembe jönni magunkkal, látni a gyarlóságainkat. Ha ezeket halljuk, nem esik jól, pont azért egykönnyen nem bocsátjuk meg a másiknak. Az ego és a rosszindulat nagyon hosszú ideig csúnya haragot tudnak tartani. De ha azt nézzük, hogy az Úr nem hiú, nem egoista, viszont megbántod? Igen, meg! Ellene mondasz? Igen. Ő konkrétan elmondja, hogy mit akar? Igen. Te megszeged? Igen. Több millió bűnös tett van mögötted, Ő akár egybe az egészet összecsomagolná, és kidobná, csak te is akard, kérd! Menj Hozzá, tedd a kezed a „kezébe”, és égj el Benne. Ez egy fantasztikus dolog, hogy nekünk ez a része is megadatik. Ha nekünk ez megadatik, akkor viszont ne húzzuk ki magunkat abból a listából, ahol a magam sötétsége letudható, az isteni megbocsátásból. Azt nem tehetem, nekem megbocsátott az Úr, akkor heuréka, s én most bosszút állok a másikon, minden sérelmemet tárolom, még keverek egyet a dolgokon. Sok ember azzal foglalkozik, hogy állandóan kevereg, pletykálkodik, saját zavaros feje után kiforgatja az igazságot, az elhangzottakat átvariálja a saját sértettsége szerint stb., de elvárja, hogy Isten neki megbocsásson.

Nekünk az ilyen dolgokat is meg kéne bocsátani, pedig ez nagyon nehéz, és erősen igazságtalannak érezzük. Aki nem tud estére a másiknak megbocsátani, az nagy baj, az nagy bajban van. Aki tárolja a haragot, azzal nem tudunk mit kezdeni. Az Isten azt mondja, hogy ne nyugodjék le az éjszaka a haragoddal, ez egy tipikus egyházi szöveg, és nagyon igaz! Tehát amikor a Miatyánkot mondod, hogy bocsásd meg a mi vétkeinket……., és mi is a másiknak, nos  ott a pont. Onnantól remélhetőleg nyugodtan alszol, mert már senkire nem haragudhatsz. Ha haraggal fekszel le – de azt hiszed imádkoztál, és az Úrral kibékültél… —, akkor farizeus vagy, és te sem várhatod, hogy a mondat első része, hogy bocsásd meg a vétkeinket, álljon, mert az Isten fölvonhatja a vállát, és azt mondhatja, hogy miről beszélünk, gyerekem?

Sajnos következetesnek kéne lennünk, ez nagyon fáj az emberi nemnek, ez a következetesség olyan messze áll az emberiségtől, hogy azt elmondani sem lehet. Logikahiányosak, nem rakják egymásra a tényeket, következetlenek, ugyanakkor szeretetlenek is. Ismert: minél jobban meghal benned a szeretet, annál több hibát akarsz felfedni a másikban. Ha elkezded a másikat piszkálni, akkor elment a szereteted. Mert mindenkiben van hiba, mindenkit lehet okolni, csak szerintem nem érdemes. De ha valóban rosszat tesz, akkor szólni kell neki, ha nem fordul meg, akkor le kell szúrni. De szeretni akkor is kell. Hetvenszer hétszer, ez egy borzalmas nagy szám. Jézus biztos azt is mondta (csak nem írták le…), hogy ezt ismételd, mert ahogy én Őt ismerem, azt mondja, csak gyakorold a megbocsátást, én is ezt teszem feléd.  

Milyen időintervallumon belül bocsássunk meg? Nem mondta, hogy egy napon belül, egy héten belül, egy életen belül, szerintem ennek a hetvenszer hétszernek nagyon rövid időt adott, … estig.

S egy gyakorlat: nehéz a megbocsátás, mert sok igazán sötét ember van. Ha másként nem megy, este ima közben az illetőt vagy az eseményt vizualizálva beleteszem Jézus Krisztus kezeibe, s kérem, vedd el tőlem Uram, mert nekem sok, nem tudok vele mit kezdeni. Ő elveszi, én meg ekkor törlöm az egészet a memóriámból, megnyugszom. Úgy gondolom, nem az én dolgom a bosszúállás, az Úr tegye vele azt, amit Ő jónak lát.

A gondolatokat Isten adta, szövegbe öntötte Pável Márta

HA TESTVÉRED VÉTKEZIK…

 

   Vasárnapi gondolatok: HA TESTVÉRED VÉTKEZIK…

   Mt 18,15-20  Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt.
   Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád,  végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy   három tanú szavával kell igazolni [MTörv 19,15]. Ha rájuk sem akar   hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar   hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony,   mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a   mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is.   És bizony, mondom nektek: ha ketten egyetértenek közületek a földön   bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a   mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben,   ott vagyok közöttük.’’

Több mindenről kell itt szólni.

Ha ketten hárman imádkoznak, akkor Ő fokozottan ott van, mondja Jézus Krisztus . Ha hét milliárd embert elosztanánk hárommal, akkor mondjuk, akkor ebből kb. két milliárd alapból egyet értene, akkor egy egész jó piramis indulna meg, a békesség felé.  Isten tudatja velünk, hogy Ő ezt elvárná, javasolja, tenni kellene stb. a nagy összeolvadásunkat. A baj az, hogy az egyik percben úgy tűnik,   hú de jók vagyunk, meg mennyire szeretjük egymást, és csak egy kicsi bajt kell a másiknak csinálni, és akkor egy sárkánnyá változik mind a kettő. Még ebben sem vagyunk biztosak, hogy ez stabil állapot, az ember nagyon labilis lény.

Római levél……  A fő parancsot erősítő levél. Semmit sem kéne jobban megtartani, csak a szeretet parancsát, és akkor minden működne a Földön. Nagyon jól élhetnénk, sőt számításaim szerint, csak unalomból kéne egy, két órát dolgozni, mégis legyen ruha, étel stb..  Egy nagyon jó világ lenne, de nem a folyton akaró, egymással vívó, ellenségeskedő lények milliárdjai ezt megakadályozzák.

Ha embertársunk helytelenül cselekszik, vagy valami rosszat tesz, akkor figyelmeztessük. Szerintem a keresztény vallásban az egymás közötti viszonyban a legnehezebb dolog, mert az emberekből az alázat hiányzik. Ha odamész valakihez, ugye figyelmeztetni kell embertársainkat, nem fogunk sikert aratni. Nagyon nem.

     Mindig szólni kellene, szeretettel, jó szándékkal, ahol csak jársz és valami Isten ellenes dolgot látsz, tudod, hogy Isten igazsága veled van, figyelmeztetni kell. Ha ebből a sok figyelmeztetésből egy is talajra talál, akkor egy ember lelket megmentettél. De ha nem szólsz vétkes vagy. Vétkes vagy a bűnében. Vétkes vagy abban, hogy elfarolt az úttól. Pl. amikor a legkisebb korommal bekente magát valaki, és nem mondod, hogy töröld le, de amikor már elüszkösödött, s amputálni kell a lábát, akkor te is hibás vagy. Nagyon fontos, hogy a liliomosság (mint ahogy egy pap javasolta) ne  legyen a mi műfajunk, gyakorolja más. Jézus sem volt liliomos. Miért kellene nekünk annak lenni? Nem durván, hanem logikusan magyarázd el, persze csak ha hagyja és nem fut el. Kit érdekel ma az Egyházban az, hogy te kifarolsz? Fölösleges oda menni – ahogy az evangéliumban van…-, harmad magaddal. Már ez nem működik.. Ha te nem szólsz, mást már nem érdekel. Ők azt sem veszik észre - szerintem- , ha szarvas, patás ördögök ülnek az első sorban, beledobva a perselybe a pénzt, azt ennyi volt. Nem érdekli, ahogyan  csak igen keveseket érdekel más sorsa, sajnos.  

De mi, Isten családja nem állhatunk szótlan.  Például, ha valaki elmondja neked, hogy nincs Isten, akkor nem némán nyelsz egyet és tudomásul veszed mit mondott, hanem azt kell neki mondani: hogy ez a te véleményed, ezt én meghallgattam, szerintem meg van, ez meg az én véleményem, és most itt fejezzük be. De nem fejeződhet be egy beszélgetés úgy, hogy övé az utolsó szó, hogy nincs Isten. Nem. Nem kell megijedni. A végsőkig oda kell tenni magad.

     A leghatalmasabb Úr, az Isten van veled. Ha te agy kígyóként csúszol a porban a hitetlenek előtt,  nem teszed jól, neked sas madárként fölöttük kell szállnod,   ha szükséges csőröddel vágd fejbe a hibázó lényt. Te sas vagy gyakorold. Napba nézel, égbe szállsz, Isten sasa vagy. Természetesen magunkat is kell figyelmeztetni, mi sem vagyunk angyalok. De ha szólunk egymásnak, és erre aki megharagszik, az menjen el. Az már mindegy, hogy hányan vagyunk 5 kemény, igazi, vagy 30 silány (30 gyufa nem ér fel 5 máglyával). Ha pedig bírja a figyelmeztetést és magába száll, akkor azt mondom, hogy még mindig az úton van, főleg ha meg is teszi, amit kell. Ha már magunkat rendbe tettük, akkor a környezetünket tegyük rendbe, ez rendkívül fontos.

Nem kell sehol "jópofinak" lenni, hogy hát én kussolok, akkor tán szerethetnek is...az úton tévelygők.  Szidják az Istent, elmondják, hogy én hülye vagyok, hogy ide járok. Nem bólogathatsz hozzá. Alku, gyávaságunk árán nem kell, hogy ők szeressenek. El kell mondani, hogy ez van szerintetek, ez a ti véleményetek, ez meg az én véleményem: Isten az utam, a reményem, a szabadságom.. Letisztázzuk, pont ennyi. Minden mondat végét azzal kell lezárni - tudom sokaknak ez kemény, de utána nagyon jó érzés…-,  hogy te vallomást teszel. Ma ilyenné módosult át, hogy figyelmeztesd embertársadat. És ha nem teszed, akkor nem tetted meg a kötelességedet.

Isten adta, meghallotta és közvetítette Pável Márta  

PÁVEL MÁRTA: TÁVOZZ TŐLEM SÁTÁN….

 TÁVOZZ TŐLEM SÁTÁN….

 Mt 16, ²¹Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. ²²Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” ²³Megfordult és rászólt: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak.”

Megdöbbentő, amikor reggel olvastam, hogy Péternek azt mondja Jézus Krisztus, hogy távozz tőlem sátán, mert az emberek dolgával foglalkozol, olyan mai érzésem volt, hogy ma - szinte kevés kivétellel -az egész világ ezt csinálja. Tehát nem az Úr van első helyen, és kétezer év után ugyanígy aktuális, szívbe markoló  ez a mondat.

^{Mt 16, 24} Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. ²⁵Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. ²⁶Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?

Mindenki vegye fel a keresztjét és kövessen. Másutt az van, hogy az Ő terhe könnyű. Eleinte az ember tényleg azt gondolja, hogy ez nehéz. Amikor igazán felveszi, akkor rájön, hogy nem olyan nehéz, csak addig nehéz, míg a világot le nem zárja. Ha lezárta a világot, akkor valóban nem nehéz, akkor az egész megkönnyebbültség lesz, nagyon jól működik. Míg kétfelé sántikál valaki, a föld is vonzza, Isten is vonzza, és dönteni sem tud, és hosszú éveket tölt el ezzel a huzavonával, az igen nehéz. Az Úristen pedig joggal teljesen akar minket.

Nagy a kettőség feszülés a világban.  Egyrészt van egy finomság Isten részről, aki azt mondja, hogy vedd fel az én igámat (ami megtapasztalhatóan könnyű is lehet…), kövess engem. Már szóval vedd fel a keresztedet, kövess. Ez az égi szint, közben benne élünk a földi szintben, ahol durvaság, hitetlenség feszül,  naponta látunk gyilkosságokat,  háborúskodásokat.  Naponta megéljük, s ez egy olyan rettenetes kettősség, feszülés, ami gyakorlatban van. Az Isten által kívántaktól, igen messze állnak lények, s akik felmérik és teszik egyfajta unikumnak számítanak…, sajnos.  Nyugodtan el lehet mondani, hogy az egész univerzum különböző lényei  ellentétekben szenvednek, ez az Istentől való különállás eredménye.  

Végezetül az evangélium sorára vissza térve, hogy senki ne féljen fölvenni a keresztformát. Krisztus ember formát vett, ezért is vitték a keresztre, jelzés ez többszörös átutalással, hogy ez a te formád is, neked is meg kell  feszíttetned a   lelkedet szorongató matériát. Ugyanakkor nézd azt a békét és örömet, azokon akik követik Jézus Krisztust, hogy nem látszik rajtunk a Föld nyomora, ami van, de nem ér már föl lényegében hozzájuk.

Ha felvettük a keresztünket, ez a kereszt fényes, és a kereszt hordoz minket, és nem vagyunk már kivetett, nyomorult emberek, akik csak a földet tudják nézni, hanem az égbe is tudunk nézni, mert a kereszt kiegyenesít. A fejedet felemeli, és az égbe tartja. MI Isten sasi ezért vagyunk állandóan vidámak, mert ez a kereszt Felé nézet, kijáratot láttatja, bizonyosságot ad.  

ISTEN ADTA, KÖZVETÍTETTE PÁVEL MÁRTA

MI VAN A KATOLIKUS EGYHÁZZAL…

 Pável Márta MI VAN A KATOLIKUS EGYHÁZZAL…

Az utóbbi időkben, akár hívőkkel, akár egyházi bennfentes személyekkel, vagy papokkal beszélek, mindenkitől azt hallom, az igazi egyháznak vége, a valódi némaságban, vagy „föld alá” kényszerült.

Mi van, miről beszélnek? Eddig is láttam, baj van, nagy baj van, különben nem tudnának erősödni a mohamedánok, meg különböző szekták stb. Láttam, fogy az erő az igazi hitéletből.

Hallom azokat is, akik kiugranak, elmennek, mert az Egyház sokféle okból nem felel meg nekik. Ha az egyháztörténelmet végig nézem, soha nem volt olyan, hogy ne lett volna baj, mert az ördög nem alszik. Már ha csak az 1300-as évek közepét nézem, Sziénai Szt. Katain is az egyház miatt aggódott, 3 pápa is volt egyszerre, mit panaszkodjunk, most csak 2 van J, persze ez is nagy baj. Hogy ez a mai nem ugyanaz az Egyház, az igaz, mennek el a papok is, a hívek is, úgy érzem, mint amikor a süllyedő hajóról menekülnek a patkányok.

Én nem akarom elhinni és nem akarok beleállni abba, sem elfogadni azt, hogy az Egyháznak vége. Többen hivatalos egyházi személyek közül is azt mondják, hogy az Egyházban az ördög uralkodik, Ez felháborító lenne, szívesen tiltakoznék is, de sokszor úgy tűnik, így van, ha belegondolok pl. – amiről rövidesen cikkem jelenik meg – a Jánoshidai síró Szűzanya körüli dolgokról. De sok más is van, a papok közérzete, a hívőkkel való viszony, a hierarchikus egyház kommunikációs képtelensége, hatalmi megoldásai: ma a XXI. században senkire sem hallgatnak. (Pl. ha egy hívő polgármester elmegy a püspökhöz kérni, könyörögni, ne vigyék el a papjukat, mert nagyon jót tesz a közösségnek, csaknem kivágják, úgy zavarják el, és elviszik a papot.) Ha jó pár dologba belegondolok, akkor azt kell mondanom, hogy valóban sátáni dolgok működnek itt, de azt mégsem akarom elfogadni, hogy az egész egyház a Ferenc pápa vezetésével az. Habár az is elég érdekes, amiket tesz, nyilatkozik…!

Én azt gondolom, hogy csak akkor veheti át az ördög a hatalmat, ha mi, Isten emberei megengedjük, de mi nem engedhetjük meg! Mi valódi hívők, olyan emberek vagyunk, akik kiállunk Isten mellett. Az Egyház részei vagyunk mi is, Isten SAS-ai, az AQUILA, akik soha nem fognak meghátrálni. Tudom, nagyon nehéz papnak lenni, ezért van az, hogy például az egyik megyében 130-ból már csak 90 pap maradt, de sajnos fentről mindent meg is tesznek, hogy ne maradjanak meg. Hogy lehet tartós közösséget létrehozni, ha pár évente lecserélik a vezető papokat, minek, kinek jó ez? M. Kurírban lehet olvasni az összpontosítást, amiről tudni lehet, hogy pár országban már nem jött be. Itthon miért kell erőltetni, nem lesz jó, de ez kit érdekel? Egyszerűen nem a papok javát szolgálja, ha egy pap eddig egy plébánián élt, most meg bekényszerítenék egy öt-hat fős papi komplexumba, ahol kap egy szobát, ők nem szerzetesek, ők ezt nem szokták ezt. Nekik kellene a szabadság egymás között is. A távolság ellenére is konfliktusok, furkálódások vannak egymás közt is – tudok olyat, ahol még a diakónus is fúrja a papot…–, bevallhatjuk, mindenki tudja, mi lesz, összezárva a vezetővel is, egymással is vívnának. Mert most is vívnak egymással, a feszültség nem szül békét. Egyre több pap fog kilépni, ez lesz… Cél ez? Nem szabad tovább bántani az Egyházban lévő papokat sem és a híveket sem. Ugyanott olvasom; el kell hát fogadni, hogy lesz olyan templom, ahol nem lesz minden vasárnap mise. Akkor mi van a kötelező misére járással? Meg hogy szervezzék meg a hívek saját maguknak a hitéletet stb. Nem gyanús ez, mintha a farka csóválná a kutyát? Én nem értem, elhagyta az egyház a híveket, kivonult az emberek életéből?

Mindennek ellenére azt mondom, hogy az Egyház nem szűnhet meg, hogy ezt nem lehet elfogadni. Nekünk, Isten embereinek semmivel sem törődve, csak rá nézve, újra fel kell állítani, ha a régi koncepció nem működik, újat kell  alkotni. Istenre kell nézni, a segítségét kell kérni.

Mi mindenkinek, aki esetleg hozzánk akar fordulni, kezet nyújtunk, szeretettel várjuk. Akár csoportokat alkotunk, vagy helybe megyünk, jelezzék, ha van igényük arra, hogy mélyebb lelki életet éljenek. Mi és sokan mások is azért vagyunk és még küzdünk az Egyházért, mert az Egyház mi is vagyunk, az Egyház részei vagyunk, és ez a rész, aki Istennek dolgozik, nem fog megszűnni.

Miért ütsz engem?

 Szeibert Márton

Miért ütsz engem?

Jn18,19-24 "A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. Jézus így válaszolt neki: „Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, titokban nem beszéltem semmit. Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.” Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?” Mire Jézus így válaszolt neki: „Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” Annás ezután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz.
A fenti részlet János evangéliumából ismét megmutat valamit Jézus személyéből és az emberi butaságból. Az alábbi rövid gondolatban ezt próbálom kifejteni.
Más evangéliumi részekből nagyon jól tudjuk, hogy Jézus belelát az emberi szívbe, nem titok előtte semmi. Emlékezzünk csak a szamariai asszony esetére, akitől vizet kért inni. Persze nem meglepő ez, sok szentnél is láttunk már ilyet, Jézus pedig nem csupán szent, hanem a szentek szentje, egylényegű az Atyával, azaz Isten. Azt is tudjuk, hogy Jézus minden egyes mondata és tette arra irányul, hogy minket az üdvösség felé vezessen.

Gondoljunk csak arra, hogy még a keresztre feszítés gyötrelmében sem magával foglalkozott: gondoskodott édesanyja sorsáról, amikor Jánosra bízta őt, de gondoskodott a gyűlölködő tömegről is, akikért halála előtt is imádkozott, mondván, "nem tudják, mit cselekszenek". Amikor tehát az ártatlanul arcul ütött Krisztus megkérdezi a bántóját, hogy "miért ütsz engem?", akkor ezzel nem a fájdalmát fejezte ki, nem azt kérte, hogy "hagyd abba, mert ez fáj nekem", hanem racionálisan az ütés okára kérdez rá, amivel nyilvánvalóan rámutat arra, hogy valójában semmi oka nincs annak, hogy miért ütötte meg.

De Jézus még csak nem is azt mondja, hogy "oktalanul ütsz engem", hanem tökéletes pedagógiai érzékkel kérdést tesz fel a szolgának, hogy ezt átgondolva a szolgáló maga döbbenjen rá arra, hogy "tényleg, miért is bántalak téged, hiszen én amúgy egy példamutató családapa vagyok, otthon a gyermekeimet rendszeresen viszem templomba, miért ütöttelek hát meg...?" (ez persze már csak az én fikcióm). Jézus ebben a bántalmazott, megalázott helyzetben is kétely nélkül, emberként, de isteni öntudattal próbál segíteni az őt bántó tékozló gyermekén.

Jézusnak ez a kérdése belém is, az olvasóba is behatol. Eszembe jut, amikor bántottam valakit, akár csak szóval, akár tettel... Volt olyan, amikor szegény embertársam szemében felfedezni véltem - bár akkor ez még nem tudatosodott bennem, de - felfedezni véltem ugyanezt a kérdést: "miért bántasz?". Most így utólag, felnőtt fejjel visszagondolva ezekre szégyellem magam. Talán nem is kifejezetten gonoszság volt a részemről, mert hiányzott belőle a tudatosság. De ha akkor valaki megkérdezi tőlem, hogy "miért bántom a másikat", lehet, hogy már akkor is mellbe vágott volna a kérdés, mert rájöttem volna, hogy nincs oka annak, hogy bántom. Hiszen én nem vagyok gonosz, talán csak unatkoztam vagy csak így akartam valaki lenni.

És a szolga, aki megütötte Jézust, mennyi durvaságon nőtt fel, hány gyilkost ítéltek már el a szeme láttára és kövezték halálra? Jézus az ő szemében talán csak egy volt a sokból. Legalábbis addig a pillanatig, amíg a kérdést neki nem szegezte Jézus. Amikor szemtől szembe nézett Jézussal, talán meg is láthatta a végtelent... Sajnos erről az emberi sorsról nincs több információnk, nem tudjuk, mi történt vele ezek után, de az én képzeletemben ez az ember valahol én is vagyok, aki megtérek erre a mondatra, és Krisztus elé borulok, hogy bocsásson meg, és emlékezzen meg rólam is az ő országában, ahogy a jobb latorról. És tudom, hogy így lesz, mert Jézus szeret még engem is, aki megütöttem őt, másképp nem kérdezte volna, "miért ütsz engem?", amely kérdés csak arra irányult, hogy engem felrázzon.

A fenti gondolatok, érzések alapján gondolkoztam az emberi vakságon, butaságon is. Ez a fajta butaság jellemző minden lelkileg még alvó emberre, akik a tetteiket valamilyen tanult stílushoz igazítják. Gondoljunk csak az autókat vezető agresszív sofőrökre. Lehet, hogy hétköznapi szinten "jó emberek", mégis a tanult stílusuk alapján néha nagyon gonosznak is tűnhetnek. De sok tolvaj, és talán még gyilkos is lehet olyan, aki alszik, én nem tudom, én nem látok bele az emberekbe, de mégis azt gondolom, hogy ez a világ, illetve a földön élő emberek rosszabbaknak tűnnek, mint amilyenek valójában lelki szemmel nézve, csak még alszanak.

Az igazán gonosz ember már nem alszik. Az igazán gonosz emberen nem látszik, hogy gonosz, hanem nagyon jól rejti magát, és ravasz módon teszi tönkre a környezetét, sátáni. Én azt gondolom, hogy a mai világban, a hírek áradatában a gonosz tettek túlzottan ki vannak hangsúlyozva. Ha valahol megölnek egy embert, máris az egész ország erről beszél, és általánosítunk, azt mondjuk, hogy ilyen az ember, és "talán a szomszédom is ilyen?". Nem, valószínűleg nem ilyen, hanem egy hozzám hasonló szenvedő lélek, aki az Istentől eltávolodva betegeskedik, és akinek szintén szeretetre van szüksége. Aki bár gonosznak tűnik, a gonoszsága talán csak egy megtanult stílus, és talán csak egyszer kellene elbeszélgetni vele, és talán fel lehet benne is kelteni a lelke mélyén alvó valódi isteni szikrát... Persze tudom, hogy ez nem egyszerű, tudom, hogy az a szikra sokszor túl mélyen van ahhoz, hogy kiásható legyen ebben az életben. És bár - ebből az írásból is látható - talán naiv vagyok, de ha csak a saját tapasztalataimra gondolok, ha azokból indulok ki (és mi másból indulhatnék ki, ha nem abból, amiket én átéltem...), akkor az az igazság, hogy én a személyes kapcsolataimban még soha nem tapasztaltam meg, hogy valaki igazán gonosz. Mindenkiben, aki esetleg bántani próbált, észrevettem a szenvedő és beteg lelket, és azt a tanult stílust, ami valójában nem ő maga.

Nem tagadom, hogy van sátán és nem tagadom, bizonyosan vannak sátáni emberek is, de hála Istennek én még nem találkoztam velük, és ha nem találkoztam velük, akkor azt kell feltételeznem, hogy nincsenek olyan sokan, mint ahogy egy esti híradó után érezhetnénk, amiben felsorolják, hogy kiket mészároltak le...

És apropó mészárlás, azt is tudom, hogy a keresztény vértanúkról nem tesznek említést a híradók, de az interneten azért meg lehet találni ezeket a híreket is. A kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon és napi szinten végeznek ki embereket még ma is. Elvakult, sátáni irányítás alatt működő szervezetek vannak ezek mögött. Tudom. De a jelen írásban csak azt szeretném kihangsúlyozni, hogy amikor itthon a szomszédjaimat vagy a kollégáimat vagy bárkit a környezetemből közelebbről szemügyre veszek, beszélek vele, megértem a problémáit, látom a szenvedéseit, akkor az a tapasztalatom, hogy nem a mély tudatos gonoszság jellemzi őket, hanem egyszerű szenvedő lelkek, akik jóllehet buták és vakok, és talán az építő javaslataimat sem fogadják meg, de a lényeg, hogy nem gonoszok, egyszerűen önsorsrontók, és ez a jobbik eset. Ha egyszer olyan lelki állapotba kerülnek valamelyik életben, akkor majd az Isten mondata az ő szívükbe is behatol majd: "miért ütsz engem". És ha én így tekintem a körülöttem álló embereket, azokat is, akik nekem rosszat tettek (amit nyilván megérdemeltem, ez volt a karmám), szóval, ha az engem bántó embereket tudom úgy nézni, ahogyan a nekünk példát mutató Krisztus nézte, akkor visszaütés helyett én is visszakérdezek: "miért ütsz engem", és akkor Isten segítségével egy sokkal békésebb világot teremthetünk magunknak. Nem a józanság elvetéséről beszélek, nem arról, hogy ne védekezzünk, hanem arról, hogy lássam meg a viaskodó embertársamban is a tékozló gyermekét Istennek, aki lelki szinten a testvérem. Ha ezt látom, akkor a viselkedésem is változni fog.